Századok – 1943

Ismertetések - Rácz György: Az igazi Werbőczy. Ism.: Eckhart Ferenc 490

+90 rSMEBTBTÊSEK történeti és helytörténeti adatok bőven találhatók ebben a kötetben' is. Az okmánytár anyaga azonban néprajzi szempontból is kiaknázható. így pl. a most megjelent kötet közli az első adatot a magyarországi polgári betlehemre 1495 tájáról (271. 1. : ain chlains Jesuse' vnd ain chlains pettel grallein, amelyet a tárgyamutató tévesen mond „Jézuska szobor"-nak és „ágy"-nak. A kötet használhatóságát ezúttal is gondosan készített név- és tárgymutató, valamint rövid szójegyzék <8meh

MOLL A Y KÁKOI.Y.; RÁCZ GYÖRGY: AZ IGAZI WERBŐCZY. Budapest 1941, Stephaneum ny. 48 1. 8°. A szerző Werbőczyt halálának 400. évfordulója alkalmából még akarja védeni a kritikával és ócsárlással szemben, amely ellene az utóbbi időkben felhangzott, mivel kultuszának élesztése és „a jogásznemzeti öntudat őrzése" ma sem felesleges. Azonkívül a Hármaskönyv „évszázados hatásának ez ideig hiányzó történelempolitikai magyarázatát" akarja adni. Ismerteti Werbőczy életét Fraknói munkája alapján, majd a Hármaskönyvet méltatja, legtöbbet a szentkoronaeszmével foglalkozva a régi, elcsépelt frazeológiával. Ez az eszme „sajátosan magyar jogszemlélet, mely a király és a nemzet viszonyának tiszta kialakításával megakadályozta, hogy a nyugati magánjogias hűbériség tőlünk idegen és nemzetünk létére veszedelmes tanai behatoljanak" (22. 1.). Nem tudjuk, mi akadályozta Cseh-, Lengyel-, Svédországban stb. e veszedelmes tanok elterjedését, holott egyik helyen sem volt meg a sajátosan magyar jogszemlélet. Azt sem tudjuk, minő veszedelmet idéztek elő e tanok a hűbériség klasszikus földjén, Angliában, amelynek közjogi viszonyai talán mégis gyorsabban fejlődtek, mint a hazaiak. R. gyenge jogtörténeti műveltsége alapján „a nemzet ősi alkotmányos öntudatáról" szól és tiltakozik „a kitartó szolgalommal végzett történelmi kutató munkásság" ellen, „mely a sajátosan magyar Szentkorona-eszme általános európai, sőt külső eredetű gyökérzetét kívánja kiásni" (Eckhart?). A jogtörténeti ignorantia mondathatja csak el a szerzővel ezeket a szavakat: „A részletekbe vesző forráskutatás külön-külön eredményeinek történelmi hitelessége mellett sem fogadhatjuk el e vizsgálatok célzott következtetéseit (!), miután a Szentkorona eszméjének átfogó megértése és valóságának megfelelő integrális értékelése elsősorban jogtudományi kérdés, jogászi feladat, jogi érzéket kíván." (23. 1.) A jogtörténész feladata ezek szerint nem a források feltárása, a fejlődés kutatása, hanem a szerző emlegette „communis opinio" elfogadása. Bizonyára mindig ez vitte előbbre a tudományt! A Hármaskönyv közismert hatásainak letárgyalása után megállapítja, hogy a nemesség „egységes világnézetét" belőle merítette, „politikai terminológiáját, sőt egész szellemi táplálékát is sokáig a Tripartitum lapozgatásából szerezte". „Sajnálhatja valaki, hogy ez a nemesség meglehetősen kevéssé olvasta a Nyugat újszellemű könyveit, látszólag szinte begubódzott a Tripartitum mögé . . .?" Ez volt szerinte az egyetlen mód, hogy „biztosítva legyen minden kárhozatos szellemi megoszlással szemben . . ." (28. 1.). Hát éppen elég szellemi megoszlás volt a reformáció, a kuruc-labanc világ és a felvilágosodás korában is. Ezekről megfeledkezik. Furcsán hat, mikor a szerző nyomban ezek után „a statikus lelkiségről", „a feltétlen rcformellenességről", „a gazdasági élet mozdulatlanságáról" beszél, amit mind a Hármaskönyv idézettelő azzal „a szellemi bűvölettel" együtt, „amelynek feloldása csak Széchenyinek sikerülhetett".