Századok – 1943

Ismertetések - Házi Jenő (kiad.): Sopron története. II/6. Ism.: Mollay Károly 489

ISIÍERTETÉSER 489 ejesett fiatal királyt nem lehet erkölcsileg felelőssé tenni azért, hogy megszegte esküjét — amit vallási felfogása szerint jogosan megtehetett. Azt sem mérnők állítani, a P.-tól felsorakoztatott forrásadatok gondos mérlegelése után sem, hogy Ulászló kétszínű politikát folytatott; fiatalon került olyan probléma elé, amely óriási erkölcsi ejrőt s még nagyobb politikai rátermettséget követelt volna; ellentétes erők hatása alatt, nehezen jutott el a végső döntésig. Azt sem fogadhatjuk el, hogy Ulászló habozása miatt maradt el a keresztény fegyverek sorsdöntő diadala: e nélkül kiverhették volna a törököt Európából. Felelőtlen dolog ilyesmit állítani, s a tényleges viszonyok ismeretében a le^kevésbbé sem jogosi Ulászló nem változtathatta meg máról-holnapra a magyar hadsereg hosszadalmas készülődést igénylő rendjét, még kevésbbé szövetségeseinek lassúságát és részvétlenségét; de feltéve, hogy korábban útnak indul, más hadjáratok tapasztalatai alapján csaknem kizártnak látszik, hogy a török európai hódításait, akái a szultán távollétét kihasználva, visszafoglalhatta volna. _ ELEKES LAJOS. SOPRON SZABAD KIRÁLYI VÁROS TÖRTÉNETE II. rész, 6. kötet. Pótkötet az I. rész 1—7. és a II. rész 1—5. köteteihez az 1278—1526. évekből. Közli: HÁZI JENŐ. Sopron 1943, Székely-ny. XXV + 519 1. 8°. Folyóiratunk 1936-ban emlékezett meg utoljára H. forráskiadványáról (II. rész, 3. kötet). Azóta megjelent a II. rész 4. (1936) és 5. (1938) kötete, most pedig az egész forráskiadvány befejező kötete. A most közölt forrásokkal ugyan távolról sem merült ki a városi levéltár középkori anyaga, hiszen még négy, jórészt középkori városi könyv vár kiadásra. így a bírói ítéletkönyv az 1427—1531. évekből, a második telekkönyv (1480—1553), a feljegyzési könyv (1492—1543) és a papi könyv (1493—1580). E sorok írója a kiadatlan városi könyvek áttanulmányozása alapján állíthat ja, hogy a közlést ezek az elsőrendű források is minden bizonyossággal megérdemelnék. Amennyire sajnáljuk, hogy a forrásközlés egyelőre megakad, ugyanúgy megértjük, hogy az okmánytár kiadója közel egynegyedszázados forráskiadói tevékenység után erre a 8—10 esztendőt még igénybe vevő munkára már nem vállalkozik. A városi okmánytár 13 kötete a soproni levéltár XVI. századi magyar nyelvű leveleinek kötetével olyan tudományos és emberi teljesítmény, amelyért történet- és nyelvtudományunk csak hálával adózhat. A most megjelent kötet tartalmazza a városi levéltár keltezetlen és hiányos keltezésű darabjait. Ezeknek kora csak az eddig kiadott keltezett anyag ismeretében volt megállapítható. Ezen kívül közli a levéltár legújabb szerzeményeit, nevezetesen néhai Pódafai Póda Endre városplébános hagyatékából származó, nagyrészt csallóközi okleveleket. A kötet tartalmából kiemeljük a soproni zsellérek 1430. évi összeírását, amely 380 zsellér nevét tünteti fel. Az összeírás így értékes kiegészítése a már kiadott adó- és dézsmajegyzékeknek. Ugyancsak társadalomtörténeti szempontból fontos a fegyverfogható soproni polgároknak 1526. évi összeírása s az 1524. s az 1525. évi adójegyzék is. Gazdaságtörténeti szempontból általános érdeklődésre tarthat számot pl. egy harmincad-tarifa töredéke az 1483—1490. ^vekből, amely az 1938-ban már kiadott (II. 4; 316—35Ö. ll.)ugyanazon korbeli harmincadjegyzékekkel együtt éles megvilágításba helyezi a Sopron és Ausztria között lebonyolódó kereskedelmet. Országos