Századok – 1943

Ismertetések - I. Tóth Zoltán: Iorga és Székelyek román származásának tana. Ism.: Berlász Jenő 481

482 ISMF.BTBÏÉSKJS Mint e hiányosság leküzdésének első bíztató jelét üdvözölhetjük Sz. új munkáját, melyet az Erdélyi Tudományos Intézet adott ki. Sz.-nak nem ez volt az első munkája, amely magyarországi helynevekkel foglalkozik, de ez az első — s egyúttal első az egész magyar irodalomban is —, amely nagyobb tájegység helynévanyagát, beleértve a dűlőneveket, víz-, hegy- és utcaneveket, a történeti és ma élő helynévanyaggal együtt előtárja. A munka bevezetése foglalkozik Kalotaszeg kiterjedésével. A történeti Kalotaszeg név valóban csak kis területre, a Körös és Kalota szögére vonatkozik; Jankó János és Malonyai Dezső azonban a lakosság azonos néprajzi jellege alapján az Almás, Nádas és Kapus völgyét is bevonva összesen 34 községet sorol ide. Viski Károly ugyanilyen meggondolások alapján még tovább megy és a Torda megyei Magyarlétát, Tordaszentlászlót és Györgyfalvát is idevonva 40 falut számlál Kalotaszeghez.1

Sz. Jankó János tágabb értelmezését fogadja el, de e mellett a helynóvgyüjtést kitorjeszti a közbeeső nem kalotaszegi oláh lakosságú falvakra is. Ezt a meggondolást csak örömmel fogadhatjuk, mert így a terület helynévanyagában nem maradnak üres foltok. Meg kell azonban itt jegyeznünk, hogy két falunak, éspedig Szucságnak és Középlaknak az ethnikai alapon való idevonása nem indokolt. Szucságot ide • sorolták az etnográfusok is, de a szélen fekvő Középlak előszói ebben a munkában szerepel kalotaszegi faluként. E két falu magyar lakossága kisnemes eredetű ós megjelenésében, szokásaiban elüt a szomszéd jobbágy eredetű kalotaszegiektől. Jóllehet a társadalmi különbségnek ma már semmi gazdasági alapja nincs, annyira számontartják, hogy pl. szucsági legény nem nősül a szomszédos kalotaszegi falvakból, Mérából, Bácsból, vagy Yistából, hanem ha idegenbe megy, a messze fekvő szintén kisnemes lakosságú Bodonkútról, Középlakról, vagy Magyarmacskásról hoz magának feleséget. Szucság és Középlak ethnikailag sokkal inkább a dobokamegyei szórványmagyarság falvaihoz, Kidéhez, Páncélcsehhez, Magyarfodorhazához és az imént említett két faluhoz sorolható. A munka gerincét alkotó adattár főbb vidékenként s ezen belül falunként csoportosítja az anyagot. Amint az egyes falvak határtérképei is bizonyítják, a csoportosítás alapjául a mai helynóvanyag és a mai közigazgatási faluhatárok szolgálnak. Ennok ellenéro Sz. a helységalcímeket Csánki Dezső történeti földrajza alapján i csoportosítja, aminek következtében az a kifogásolható helyzet áll , elő, hogy az elpusztult falvak nevei és határneveik két helyen is szerepelnek; az elpusztult falu neve alatt és későbbi időre vonatkozóan azon helység neve alatt, amelynek határába a falu beolvadt, így pl. az elpusztult Soma, Bocz és Órát falvak önálló alcímet kaptak, de később Szucság határában mint dűlőnevek ismét szerepelnek. Nézetünk szerint a mai helyzetet alapul véve az elpusztult falukat i* a ma meglévők történeti anyagában kell tárgyalni. Az egyes falvakon belül a történeti és jelenkori anyag legészszerűbb elrendezése nagy kérdést állít minden helynóvközlő elé. Helynevenként csoportosítsa -e a történeti anyagot, mint például Sz. „Zilah helynévtörténeti adatai" című munkájában tette, vagy pedig forrásonként sorolja fel az egyidőben előforduló határneveket, mint ebben a munkában találjuk? Mindkét megoldásnak vannak előnyei és hátrányai. Az itt alkalmazott megoldás előnye, hogy 1 Ethnikai csoportok, vidékek. 1938. (A magyar nyelvtudót mány kézikönyve I : 8.) 20—21. 1. : ÍU - •••„ •,.<;.