Századok – 1943

Ismertetések - Gosztonyi Gyula: A pécsi székesegyház eredete. Ism.: Dercsényi Dezső 479

ISMERTETÉSEK 479< tesek elvonulása után tudja őket a Moravánál megverni. Niketas Chômâtes egy udvari szónoklatából s egyéb jelekből már eddig is sejtettük, hogy e közben Béla viselkedése nem volt egészen őszülte: a szerb-görög konfliktus alatt ígéreteivel ellenkező magatartást tanúsíthatott a szerb kérdésben. Míg a bizánciakat a bolgárok, kunok és vláchok szorongatták, ő nem akart a Dunánál sem független Szerbiát, sem erős bizánci uralmat látni. A szövetséget nyűgnek érezte, valahányszor a szerb kérdés felmerült. 1190 őszén, úgy látszik, Béla bizonyos csapatmozdulatokkal elárulhatta, hogy szeretné a bizánci főhatalmat Szerbiában a magáéval felcserélni. De Isaakios megfélemlítő felvonulása után nagy szertartásosan végbement a rokoni találkozás és kibékülés. Mintegy két évi várakozás után azonban 1192—1193 telén, míg Isaakios a szeldzsukokkal bajlódott, Béla haddal vonult be Szerbiába. Ez az idő szülte meg a pápához írt levelet. Ebből megtudjuk, hogy Isaakios, apósa támadásáról értesülve, egy seregrészt sietve Nemanja segítségére küldött. Háború tört volna ki közte és apósa között, de a császár — mint a pápának írja •— nem akart keresztény vért ontani, jó rokonként inkább békés eszközökhöz folyamodott. Levelet írt Bélának, hogy megszelídítse, magához térítse, s kérte, maradjon meg országa határai között, mert ellenkező esetben tapasztalja majd fegyverei erejét. Mindezt a pápához írt levélből tudjuk meg, melynek szintén az lehetett a célja, hogy az unió könnyű megvalósításának reményével áltatott pápa révén közvetíttesse komoly háborús fenyegetését Bélához. Nem valószínű, hogy a bizánci lépés hatott volna a pápára. Tény, hogy Isaakios háborús fenyegetését Bélával szemben sohasem váltotta valóra, sőt 1195-ben megint együtt támadták a bolgárokat. Ezidőszerint azonban a forrásokból nem tudjuk megállapítani, milyen kompromisszum zárta le a szerb affért s milyen viselkedést tanúsított a pápa. A rendkívül tartalmas tanulmányt függelékként Laurent a kérdéses levél szemelvényével toldotta meg, melyből a már érintett adatokon kívül még a következő érdekes tények derülnek ki: 1. Béla herceg Manuel kezébe tényleg tett hűségesküt hazatérése előtt; 2. Isaakiosszal való szövetségrelépésekor ünnepélyesen megfogadta azt is, hogy szerb területen ezentúl csak a császár formális megliatalmazására lép közbe. GYÓNI MÁTYÁS. GOSZTONYI GYULA: A PÉCSI SZENT PÉTER SZÉKESEGYHÁZ EREDETE. Pécs 1939, [Dunántúl ny.] 296 1., 4 t. 8°. A szerző a pécsi műemlékek lelkes kutató ja, több jelentékony emlék feltárója; a téma pedig a magyar művészettörténet egyik legizgalmasabb kérdése, melyre több mint egy század óta keres feleletet a szakirodalom. A leletekből tudjuk,hogy a pécsi székesegyház kiterjedt kultuszterületen áll, s körülötte eddig is római, ókeresztény sírokon kívül egy cella trichorát, öt sírkamrát (közülük kettőt festett dísszel) és egy hétkaréjos épület alapfalait tárták fel. Ezen a területen emelkedik egyetlen ma is álló románkori székesegyházunk, melynek alapítását és építését jogosan helyezi a szairodalom a XI. század elsőfelére. Az ókeresztény és a Szent István-kori építkezések között tátongó több mint hatszázados űrt egy írott adat, a „De conversione Bagvariorum" feljegyzése hidalja át, mely szerint Liupramm salzburgi érsek 847 körül Quinque Basilicaeben templomot szentel fel. Vájjon itt a népvándorlás pusztításaival is dacoló és az emlékanyagon kimutatható kontinuitásról van szó? Szerves továbbélésről, mely kifejezésre jut a város mai nevében is. (Quinque Basilicae — Quinque