Századok – 1943
Ismertetések - Laurent; V.: La Serbie entre Byzance et la Hongrie. Ism.: Gyóni Mátyás 478
4Sfi ISMERTETÉSEK Bonofáto Rajmund tizedszedőnek megmaradt külön saját lajstromát is. Élénken sajnáljuk, hogy a szép értekezés e része nem támaszkodott bőségesebb forrásanyagra és a helységnevek azonosításánál nem terjeszkedett ki a nagyszámú okleveles adatra. Ezért nyertek teret B. munkájában Ortvay egyes téves megállapításai. Saját kutatásaink alapján a gömöri főesperesség területéről néhány példával a következő helyesbítéseket közölhetjük: Fanis-Farus névben nem Szkáros, hanem a XV. században eltűnt gortvavölgyi Sáros falu rejtőzik, Szkárost a tizedjegyzék Krus nevében találtuk fel, amelyet Ortvay tévesen Hrussónak magyarázott. Horuati nem Hanvá, mert itt Szent László tiszteletére egyház nem állott, hanem Hosszúaszó, amelynek templomát valóban Szent Lászlónak ajánlották. Malah nem Málé (a mai Serényifalva), hanem a mai Horka mellett feküdt Malah falu, amely a XV. században eltűnt és határában Horka alakult ki. Ecelesia S. Helene helyesen Méhi, nem Sajólenke, utóbbinak az egész középkorban nem volt egyháza. Szentlélek nevű hely is volt a megyében, éppen védőszentjéről kapta nevét, ma Oldalfalvának hívják, csakhogy ez a neve újkori keletű. A tizedjegyzékek nevei azonosításánál tehát teljesértékű eredményt, különösen a bizonytalan olvasatú nevek esetében, csak akkor nyerhetünk, ha a főesperességek területére az okleveles anyagot is összegyűjtjük és ennek adataival a jegyzéket mintegy ellenőrizzük. B. kitűzte maga elé a célt, a rozsnyói egyházmegye történetének megírását. Első értékes részeredménye a jelen értekezés. Sok sikert kívánunk további kutatásához, amelybe a fennmaradt bő forrásanyagot nyilván már sokkal szélesebb körben vonja majd be. ' ' Ila IUlint _ LAURENT, V.: LA SERBIE ENTRE BYZANCE ET LA HONGRIE À LA VEILLE DE LA QUATRIÈME CROISADE. (Revue Historique du Sud-Est Européen 1941, 109—130 1.) II. Isaakios Angelos bizánci császárnak egy III. Coelestin pápához írt kiadatlan levele (= codex Halk. monast. 33 f. 149'—150») megingatta L. hitét abban, hogy a császár és III. Béla magyar király szövetsége olyan ideálisan bű együttműködésein alapult volna, mint azt az eddigi kutatók jórésze hitte. A levél ugyanis elárulja, hogy a két rokon uralkodó között a szorb kérdés majdnem fegyveres összeütközést lobbantott ki. A konfliktus megértése végett a szerző újra vizsgálat alá veszi Bizánc és Magyarország viszonyát III. Béla alatt. Csak az eddig is ismert tényeket elemzi újra, de szempontja újszerű: meg akarja fejteni Béla szövetségi „hűségének" titkát s ezt abban látja, hogy bár Béla mindenáron a bizánci trónra óhajtott jutni, célját legitim alapon szerette volna elérni. A Manuel halálát követő zavalókban csak Dalmáciát veszi vissza s amikor Isaakiosszal rokonságot és szövetséget köt, látszólag minden egyéb balkáni igényéről lemond: segíti vejét a német keresztesekkel támadt összetűzésben, a Szávánál személyesen beszélik meg a kölcsönös segítségadást, közösen harcolnak a bolgárok ellen. S mégis, a korrektül megtartott szövetség e szép jelei közt felbukkan a pápához írt levélben jelzett összetűzés, melyet a szerb kérdés váltott ki. Szövetségkötésük pillanatában Szerbia legnagyobb részét Béla tartja megszállva, de ugyanekkor átengedi vejének. Ám erre Nemanja István csapatai kiszorítják Isaakiost Szerbiából. Béla új offenzíváját a gyanakvó Bizánc közbelépésére abbahagyja. A német keresztesek átvonulása, Barbarossa Frigyes támogatása megint a szerbeket segíti, kik még Bulgária egy részét is elfoglalják, s Isaakios csak a keresz-
