Századok – 1943

Ismertetések - Borovi József: A rozsnyói egyházmegye területének középkori kialakulása. Ism.: Ila Bálint 477

ISMERTETÉSEK 495< s a magyar gabonabevitel által megélhetést biztosított, gátat vetvén a további kivándorlásnak. Ez az előadás főfonala. Belőle a keresztszálaknak színes sokasága ágazik ki. Különösen érdekes a német vándormozgalom genezisét és irányait új megvilágításba helyező kitérés. К. a német és magyar földjáradékviszonyok számszerű vizsgálata alapján arra a megállapításra jut, hogy a XIII—XIV. századi nagy német kirajzásokat a birtokhozamok értékének regionális különbségei idézték elő: a telepesek áramlása mindenütt az alacsony kamatozású helyekről a magas kamatozású helyek felé irányult. További figyelemreméltó melléktémája K.-nak az árukereskedelem és vándormozgalom hullámvonalának összevetése. Kimutatja, hogy az előbbi éppen abban az időben (a XIV. század közepén) emelkedik, amikor az utóbbi lehanyatlik. E jelenség magyarázatába kapcsolódik bele a magyar külkereskedelmi forgalom irányának (beleértve a lengyel, az itáliai és a havasalföldi útvonalakat is), tárgyainak, méreteinek, gócainak, valamint középkori aranytermelésünk és aranykivitelünk mennyiségének, s az utóbbiból eredő belső gazdasági-szociális helyzeteknek gondos számításokra támaszkodó, táblázatokkal kísért magyarázatai. Mindezeket külön-külön ismertetni azonban alig lehet, mert — bár az egyes kis részletek önmagukban is becsesek — összeilleszkedésiik oly szoros, mint egy finomművű óraszerkezet alkatrészeié. BERLÁSZ JENŐ. BOROVI JÓZSEF: A MAI ROZSNYÓI EGYHÁZMEGYE TERÜLETÉNEK KÖZÉPKORI KIALAKULÁSA. Rozsnyó 1942. [Sajó-Vidék ny.], 100 1. 8°. A rozsnyói püspökséget Mária Terézia alapította 1776-ban, addig területe az esztergomi érsekség fennhatóságához tartozott. Jelen munka ennélfova az érseki egyházmegye három főesperességének: a nógrádinak, a gömörinek és a tornainak legkorábbi történetét tárgyalja. Célkitűzésének megfelelően az első három fejezet inkább településtörténet: vizsgálja a főesperességek földjének őstörténetét, bőven szól legkorábbi lakóiról, a magyarok által történt megszállásról, a magyar és szláv népelem megtelepülési idejéről. В. a rendelkezésére állott irodalom segítségével megvonja az érsekség keleti terjeszkedésének határait is. Szent István korának és a későbbi időknek egyházi szervezetéről szólva határozottan állapítja meg, hogy előbb keletkezett az egyház és csak később alakult ki érdekterülete. Megfelel ez a települési folyamatnak: az érsekség egész földje nem egyszerre népesült be s a település előhaladását nyomon követte az egyházi fennhatóság kiterjesztése. Ugyancsak a megetelepülés lefolyásával magyarázható, hogy az érseki fennhatóság keleti irány ben műiden akadály nélkül terjeszkedhetett, mert az egri egyházmegye felé törzsi választó terület alkotta a határt. A három főesperesség kialakulási idejét meghatározni nem lehet, kétségkívül hosszabb fejlődés eredményeképen keletkeztek. Minthogy Nógrád és Gömör déli részei már Szent István idejére benépesültek, a legkorábbi a nógrádi és gömöri főesperesség. Eredetük a tatárjárás előtti időkbe nyúlik vissza. Torna a XII. században még a gömöri királyi vár földje, sőt egvházilag — úgy látszik — még a következő században is Gömörhöz tartozott, következőleg főesperessége lényegesen későbbi. A munka utolsó fejezetében a pápái tizedszedők jegyzékeiben fennmaradt plébániákat sorolja fel, megállapítja fekvésüket, mai neveiket s közli a plébános által fizetett tizedet, ami a helyek nagyságára enged következtetést. Azonosításainál nemcsak a nagy összesített tizedjegyzéket használja, hanem