Századok – 1943
Ismertetések - Györffy György: Besenyők és magyarok. Ism.: Kniezsa István 472
4Sfi ISMERTETÉSEK Korhány nevet találtam: Kórhány halom Csépány határában, Heves m. (Nyr. I, 188): Korhány Mezőkölpény határában, Maros-Torda m. (Nyr. II. 526); Korhány patak Szabéd határában, Maros-Torda m. (Benkő, Marosszék 351); Korhanyhegy Tokaj (Nyr. XII. 191); 1338: ad montem Konkorhan Anj Okm. III. 460; Borzatő Báka határában a mai Torontál megyében; Korhány Algyő határában, Csongrád m.; Korhány tanya Esztár határában Bihar m. (az utóbbi kettő az Orsz. Széchenyi Könyvtár dűlőnévgyüj töményében, amely valószínűleg Nagy Gyula hagyatéka). Erre a névre is vonatkozik az, amit a többire mondtam: csodálatosképen semmi nyoma nincs a zárt besenyőtelepek területén ós csak ott fordul elő, ahol a besenyők csak szórványokban lakhattak. A korhúny ugyanis a Dunántúl egyáltalán nem található, csupán csak a Dunától keletre, főleg a Felső-Tisza vidékén fordul elő, ahol a besenyők jelenléte kizárólag a Besenyő helynevekkel igazolható, azaz jelentéktelen szigetekot alkottak a magyarság tengerében. Ennek alapján valószínűnek látszik, hogy a korhány helynevek magyar elnevezések egy valamikor a magyarban élt, egyébként török eredetű korhány közszóból. Ugyancsak valószínűtlen az is, hogy a Küküllö besenyő eredetű elnevezés legyen. A Küküllők mentén (és Gy. hat ilyen nevet sorol elő) sehol a besenyőknek nagyobb tömegét nem találjuk. Hogy a Küküllő folyót a besenyőből származtassuk, fel kellene tenni, hogy a magyarság itt már nagyobb számú besenyőket talált volna, ami valószínűtlen, hiszen a magyarság ezt a területet még a X. század közepe táján szállta meg, amikor a besenyők még harcban álltak a magyarsággal. Különben is a név török eredetének hitelét nagyon lerontja hatszoros előfordulása. Nagyon érdekes az, amit Gy. a besenyő törzsek színelnevezéseiről mond. Németh Gyula is, mások is ugyanis arra gondoltak, hogy я török népeknél gyakori színelnevezések (fehér, fekete, vörös, kékstb.) a lovak színére utalnak (Németh: Körösi Csoma Archivum 1; Pais: uo.). Gy. rámutatva e nézet gyengéire azt bizonyítja, hogy a színelnevezések törzsek zászlóinak szíriére mutatnak. Azonban bármennyire meggyőzőnek is látszik ez a magyarázat, meg kell itt említenem egy másik magyarázati lehetőséget, amely L. de Saussuretől származik és a mi kutatóink figyelmét úgylátszik teljesen elkerülte. De Saussure ugyanis a kínai-iráni kozmológiáról írt tanulmányában (Le systeme cosmologique chino-iranien: Journal asiatique 1923 és Globe: Organ de la Société de Géogr. de Genève LXIII, 23.) rámutat arra, hogy a kínaiak és az irániak az égtájakat színekkel jelölik: az észak fekete, a nyugat fehér, a dél vörös, a kelet meg kék vagy zöld. Ezzel igyekszik pl. S. K. Sahaö a Konstantinosnál a mai Csehország területére helyezett Fehér-Horvátország és a Diokleai papnál előforduló ós Dalmácia déli részére helyezett Vörös-Horvátország kifejezéseket magyarázni. (2ivot, XIX—1938. 332—338). Nyilvánvaló, hogy de Saussure megállapításaival a magyar és török népnevekkel kapcsolatban feltétlenül foglalkozni kell, annál is inkább, mert a név- és országnevekben előforduló színek között kizárólag a fehér, fekete (pl. fehér és fekete magyarok Nestornál, fehér és fekete bolgárok ugyanott stb.) vörös és kék (pl. kök-törökölc, nálunk kékkend stb.) szerepelnek. A besenyők nyolc törzsénél is visszatér e négy szín, azonkívül pedig e négy színnek árnyalatai: világosgalamb -színű, szürke, sötétszürke és tarka, ami arra látszik mutatni, hogy itt a négy égtájnak megfelelő mellékégtáj megjelölésével van dolgunk.
