Századok – 1943

Ismertetések - Petró Sándor: A magyarnyelvű egyházi ének középkori emlékei. Ism.: Bartha Dénes 475

ISMERTETÉSEK 475< E megjegyzéseinkkel nem akarjuk Gy. úttörő munkájának jelentőségét csökkenteni, csupán csak a jövő kutatásnál néhány szempontra felhívni a figyelmet. T , 1 EJ

KNIEZSA ISTVÍN. KARPAT, JOSEF: DEJINY UHORSKÉHO STÁTNEHO POJMU S HEADISKA PRÁVNEHO. Bratislava 1941, Erudita Societas Slovaca, 31 1. 8°. (Klny. a História Slovaca-ból.) A középkori államról és annak a maitól eltérő jellegéről szóló bevezetés után a szerző korábbi értekezéseinek eredményeit a koronaeszme történetéről (1. Századok, 1939) értékesíti a magyar állameszme történetével kapcsolatban és hozzáfűzi a francia és az angol corona regni fogalomból nyerhető tanulságokat. A magyar állameszme története a koronaeszme! történetének ismerete nélkül nem érthető meg, nem magyarázható. Ehhez pedig a pozitív források kutatása szükséges. Az Árpádkorban a hűség és a szentség fontosak a koronaeszmében, olyan tulajdonságok, amelyek az akkori gondolatvilágban gyökereznek. A további fejlődésben politikai és jogi befolyásokkal kell számolnunk az állameszme történetében és a kettőt szigorúan el kell választanunk egymástól. Szerző következtetései levonásában bátrabb és tovább megy, műit kezdő értekezéséten. ECKHART

FERENC. PETRÓ SÁNDOR: A MAGYARNYELVŰ EGYHÁZI ÉNEK KÖZÉPKORI EMLÉKEI. Budapest 1941, Magyar Kórus, 16 1. 8° (Kny. az Egyetemes Philológiai Közlönyből.) „A magyarnyelvű középkori éneklésre ma még döntő adataink nincsenek. Énekeskönyveink, hagyományőrizte egyházi népénekkincsünk, drámai emlékeink tartalmi és formai egyezése alapján annyit azonban már most is megállapíthatunk, hogy nálunk is lehetett nemzeti nyelvű népének már a reformáció előtt." P. tanulmányának ez a befejező megállapítása óvatos fogalmazásával helyesen rámutat a kérdésben rejlő nehézségekre. A középkori magyarnyelvű egyházi énekről ugyanis közvetlen emléki tanúság (dallam, vagy legalább énekszöveg) egyáltalában nem maradt fenn s így csak későbbi énekkincsünknek középkori latin mintákkal való összevetéséből, közvetett úton következtethetünk a magyarnyelvű énekkincs középkori elemeire. Az összevetésnek ezt a munkáját végezte el nagy történeti ós néprajzi apparátus felvonultatásával P. Ez utóbbi bevonása munkáját módszeres szempontból különösen értékessé teszi. Érdekes feladat volna most már azt a kutatást, amit P. az énekek szövegére vonatkozóan megkezdett (tanulmánya egyelőre csak a szövegek vizsgálatából következtet), mihamarább a dallamok tekintetében is elv gezni. BARTHA DÉNES. KOVÁTS, FRANZ: UNGARN IN DER MITTELALTERLICHEN GROSSRAUMWIRTSCHAFT EUROPAS. Budapest 1942: Stádium ny. 20 1. 8°. — (Klny. a Donaueuropá-ból.) Tavaly múlt negyven éve annak, hogy K. úttörő jellegű első gazdaságtörténeti műve (Nyugat-Magyarország áruforgalma a XV. században) kikerült a sajtó alól. Új kutatási irányzatot, új anyaggyűjtési és feldolgozási módszert, új kultúrát mutatott akkoriban e munka az egykorú, még meglehetősen iskolázatlan, tallózgató hazai gazdaságtörténészeknek. Mintát szolgáltatott: miként lehet a gazdasági feljegyzések semmitmondónak tetsző anyagából történeti