Századok – 1943

Ismertetések - Györffy György: Besenyők és magyarok. Ism.: Kniezsa István 472

ISMERTETÉSEK 473< Gy. kísérlete ugyanis, hogy Magyarország területén közszavakból alakult besenyő eredetű földrajzi névanyagot mutasson ki, Véleményem szerint nem sikerült teljesen. Ennek oka elsősorban az összehasonlító névanyag szegénységében rejlik, de elvi oka is van. A besenyő eredetű helyneveket ugyanis, nézetem szerint, addig, amíg általában a török eredetű névanyagot össze nem gyüjtöttük és minden vonatkozásban fel nem dolgoztuk, kiválasztani nem lehetséges. Sajnos, még nagyon kevéssé ismerjük ahhoz a török nyelvek hangtörténetét, hogy egy török eredetű magyar névről, még lia a török eredete kétségtelen is, meg tudjuk mondani melyik nyelvből való. A szláv nyelveket példáid összehasonlíthatatlanul jobban ismerjük, mégis a legtöbbször kénytelenek vagyunk a név vagy szó közelebbi meghatározásával adósak maradni. Az viszont, hogy egy név esetleg lehet besenyő is, a besenyöségre vonatkozó történeti kutatásoknál szinte teljesen értéktelen, különösen akkor, ha a nyelvész ezt a körülményt nem domborította ki eléggé. A helynévkutatóra még százszorosan áll az, amit a közszavak kutatójáról mondtam (Ligeti: A magyarság őstörténete 184), hogy véleményét mindig a lehető legszigorúbban kell megokolnia, sohasem szabad többet mondania, mint amennyi a névből kétségtelenül kikövetkeztethető, mert sohasem lehet tudni, milyen merész kombinációkat fognak rá építeni. Hogy pedig Gy. által felhozott 22 névcsoportnak 91 földrajzi neve elsősorban nem besenyő eredetű, az legvilágosabban a nevek földrajzi elterjedéséből tűnik ki. Besenyő földrajzi nevek ugyanis mindenekelőtt ott keresendők, ahol a besenyők történeti forrásaink tanúsága szerint nagyobb tömegben zárt területen laktak, azaz Dunántúl Fehér és Tolna megyében. Ezzel szemben azonban csodálatosképpen ép itt Gy. egyetlenegy „besenyő" helyneve sem fordul elő, míg a Felső-Tisza mentén és a Körösök vidékén, ahol besenyők legfeljebb ritka szórványokban lakhattak, található az egész névanyag harmadrésze (33 drb.). Egyáltalában feltűnő, hogy egyéb igazolt besenyőtelepek területén (Moson, Sopron megye, Torontál északi része) milyen minimális a Gy. által besenyőnek jelzett nevek száma. Az egyetlen kivétel volna az Olt áttörésének vidéke, ahová Gy. az 1211-es oklevél silva Bissenorum-át helyezi, itt viszont a Töpe hegy hangalakja mond ellen a besenyő eredetnek. A besenyőben ugyanis, mint a kipcsak nyelvekben általában, a magánhangzóközi -p- -Ь-vé változott, a névnek tehát, ha a besenyőből való volna. Tőbe alakúnak kellene lennie. Hasonlóan nem lehet besenyő a Tokaj név sem, hiszen ennek is Togaj-nak kellene hangzania. Egy Togaj-ból a magyarban Tokaj semmiesetre sem fejlődhetett, mint azt Gy. fölteszi. Azonban az sem bizonyos, hogy Gy. valamennyi neve a törökből való-e. A Balkány helynevek például kétségtelenül nem török nyelvi alakulások, hanem a magyarban keletkeztek (az egyébként, mint Gy. kimutatta, török eredetű) magyar balkány „mocsár" szóból. Hiszen ez a szó Szatmár megyében még ma is él. Abban viszont semmi feltűnő nincs, hogy a név olyan vidéken is megvan, ahol a szó ma már ismeretlen. Tudjuk, hogy történetünk folymán számos finn-ugor, török, sőt szláv szó is kiveszett, de helyneveinkben megőrződött (jó „folyó", ügy „víz", szomoga „mocsár" stb.) mégsem volna talán helyes pl. minden jó helynevünk alapján az illető vidéken finn-ugorokra következtetni. Ugyanilyen név lesz a korhány is, amelyet Gy. szintén besenyőnek tart. Gy. 41 korhány-1 talál, azonban rendszeresebb kutatással bízvást akár kétszer annyit is ki lehetne mutatni. Én magam is minden különösebb kutatás nélkül további hét