Századok – 1943

Ismertetések - Györffy György: Besenyők és magyarok. Ism.: Kniezsa István 472

4Sfi ISMERTETÉSEK GYÖRFFY GYÖRGY: BESENYŐK ÉS MAGYAROK. Budapest 1940, Kertész ny. Karcag, 106 1. 8°. — (Klny. a Kőrösi-Csoma Archivum-bó . Az első világháború utáni tudományos irodalmunkban a magyartörök kapcsolatok kutatásával párhuzamosan a magyarságba olvadt különböző török népelemek iránti érdeklődés is nagy mértékben megélénkült. Ezek közül is azonban főleg a besenyők ragadták meg a különböző helytörténetírók fantáziáját. Bizonyos régibb, jórészt teljesen elavult munkáknak, valamint az ez időben megindult helynévkutatás törökös, sajnos általában semmi pozitívumot nem hozó irányának nyomán valóságos besenyőmánia kezdett elhatalmasodni. Élénk képzeletű kutatók hatalmas besenyő birodalmat konstruáltak nyugaton, északon, délen, sőt még a Duna—Tisza között is, olyan vidékeken, ahol a besenyőknek különben szinte semmi, vagy legfeljebb csak igen szerény nyomait lehet a források nyomán igazolni. Ez a besenyő-láz már odáig fajult, hogy a magyarság a besenyők mellett már jóformán szóhoz sem jutott, mindenesetre azonban a besenyők mögött mint másodrendű, szinte megtűrt elem tűnt fel. Vidékek, községek és egyes családok büszkeségének hízelgett, hogy ők nem holmi közönséges magyar származásúak, hanem a besenyők ivadékai. Ez ellen a dilettáns besenyőmánia ellen először én léptem fel a nyugatmagyarországi besenyőkről írt tanulmányomban (Domanovszky-Emlékkönyv 322—337 1.). Egyrészt összeállítottam az itteni besenyőkre vonatkozó okleveles adatokat, másrészt pedig rámutattam a helynév- és személynévkutatás besenyőkre vonatkozó eredményeinek fogyatékosságára. Kiemeltem azt is, hogy török népelemek jelenlétére valamely területen elsősorban török közszavakból származó helynevekből szabad következetni, amit az addigi ilyenirányú kutatás úgyszólván teljesen mellőzött és kizárólag állítólagos vagy valódi török személynevekből származó helynevekre táma szkodott. Azt a munkát, amit én nyugatmagyarországi viszonylatban elkezdtem, Gy. nagy szorgalommal és pontossággal az egész országra vonatkozólag végezte el. Összeállította a besenyőkre vonatkozó okleveles adatokat, megállapított a a kétségtelen besenyőtelepek pontos, vagy ha az adatok alapján nem volt lehetséges, hozzávetőleges helyét és eredményeit térképre vetítette. Azonban ezzel nem elégedett meg, hanem igyekezett a besenyők nyomait helynevek alapján is igazolni. Hogy a besenyők nyelvének sajátságait a többi török népekétől meg tudja különböztetni, Németh Gyula nyomán (Die Sprache der Petschenegen und Kumanen) vizsgálat alá vette a görög forrásokban ránk maradt besenyő szórványemlékek, személy- és törzsnevek hangtanát. Magáévá téve az én fenti tanulmányomban kifejtett elvet, hogy mindenekelőtt török közszavakból származó helynevek alapján szabad török telepekre következtetni, ilyen helynevek kimutatására törekedett. Víz-, hegy-, vagy helységneveknek a törökből való származtatását azonban mindezideig az tette lehetetlenné, hogy nem állt rendelkezésünkre török összehasonlító névanyag és így minden, bármennyire valószínűnek látszó török névmagyarázat is a levegőben lógott, hiszen nem tudtuk kimutatni, hogy ilyen török nevek a török területeken valóban vamiak-e. Ezen a bénító hiányon Gy. őszinte igyekezettel próbált segíteni és nagy fáradsággal törekedett az eddigi irodalomból a török névanyagot összeállítani. Ez a törekvése még akkor is úttörő jelentőségű marad, ha az eredményei nem is fogadhatók el.