Századok – 1943

Ismertetések - Ferdinándy Károly: Az istenkeresők. Ism.: Mátrai László 470

4Sfi ISMERTETÉSEK uradalmak tisztjei comes-zsupánok és ezek minister-jóbágyai civis-várőreikkel ellátták a katonai és bírói meg a gazdasági feladatokat földjeik jövedelméből. Pénzadó nem volt, csak földbér" stb. (490. 1.) Nem volnánk igazságosak a szerzővel szemben, ha elhallgatnék művének számos gondolatébresztő, indítást adó helyét. Magunk is sokszor fogunk még e könyvhöz fordulni, ha valamely tárgynak a törvényes szabályozását keressük; felütjük majd, hogy a törvényekhez vezessen. De mindent összevéve mégis azt kell kérdeznünk: miért pazarolta a kiváló író nagy tárgyismeretét, idejét ós energiáját ilyen hatalmas kötet megírására, melynek hivatását lelkiismeretes tárgymutató is teljesítette volna? Vagy ha életművének betetőzéséül a magyar művelődéstörténet összefoglalására készült, miért szorítkozott csak a törvényekre? Ha e munkáját nem nélkülözhetjük a jövőben, annak csak az lesz az oka, hogy jogtörténetírásunk egyes tárgykörökre nézve sötétben hagyott bennünket, s ezekben a legkisebb fénysugár is vezetőnk lehet. De olyan tárgyakban, melyekre nézve standard feldolgozással rendelkezünk, E. fáradozását hiábavalónak érezzük. (Nyolcvan oldal szól a bíráskodásról Hajnik eredményeinek mellőzésével!) A Magyarország Törvényei kiváló szerzőjének tehetségét szívesebben látnók olyan problémák megoldásában gyümölcsöztetve, melyekre nézve az irodalom alig mond valamit, E. pedig szakértelmének kétségtelen jeleit adta: az egyházi vagyon, az egyházi nagybirtok, a papi tized története stb. Ilyen részlettanulmányok hálára és tiszteletre köteleznék a ma historikusát az ősz tudós iránt. BÓNIS GYÖRGY (Kolozsvár). FERDINÁND Y MIHÁLY: AZ ISTENKERESŐK. Az Árpádház története. Budapest 1943, Rózsavölgyi, 252 1. 8°. Történettudományi szakfolyóiratnak kötelességszerűen foglalkoznia kell oly művel, melynek már alcíme is nem kevesebbet ígér, mint az Árpádház történetét. Foglalkoznia kell még akkor is, ha (az önmagáról egyébként is sok érdekes személyi adatot közlő) szerző elsősorban a fiataloknak és a nőknek „küldi" könyvét (ll.l.)s4gy a historikusok nagy többségét eleve kirekeszti művének hatósugarából. Ez utóbbiak — lévén felnőttek és férfiak — már szerzőnk előbbi könyvével is értetlenül állottak szemben: „úgyszólván kívülmaradtak gondolkodásom körein s nem tudták megközelíteni elképzeléseimet" (241. 1.). Pedig az olvasók feladata aránylag egyszerű: az író „nem kíván semmi mást, csak azt, hogy vele együtt örvendjenek azon, hogy van és mindig lesz ebben a komor világban szépség, erő ós bátor gondolat." (12. 1.) Nyilt kérdés, hogy valóban szépséget, erőt és bátor gondolatot kell-e a történettudományban elsősorban keresnünk s így nem lehet feladatunk válaszolni arra a még nyíltabb kérdésre sem, hogy ezek a minőségek F. könyvében tényleg fellő!hetők-e? Elvben helyeselnünk kell minden olyan vállalkozást, mely a meglévő históriai anyagot új szempontból, új módszerrel világítja át: a tudomány története bizonyítja, hogy ez az eljárás nem egy esetben igen értékes eredményekre vezet (mint pl. a röntgenfotografálás bevezetése a forráskutatásba stb.). Feltétele azonban a sikernek, hogy az illető eljárás a maga helyén már kipróbált ós elismert legyen, hisz különben bizonytalant bizonytalannal kívánok bizonyossá tenni,