Századok – 1943

Ismertetések - Erdélyi László: Magyarország törvényei. Ism.: Bónis György 464

ISMERTETÉSEK 469< észre E. azt sem, hogy a zalai serviensek bíráskodósa és a későbbi hasonló adatok között eddig mutatkozó hézagot nemrég hidalta át Mályusz Elemér egy 1248. körül keletkezett oklevél alapján (Századok 1942, 414.1.). Itt is alakulóban levő, kiforratlan bíráskodásról van szó, a szolgabíró nevet még ez az adatunk sem tartalmazza. Ugyancsak Mályusz mutatta ki, hogy a „nobilis" jelzőt nem 1260. körül kezdték használni az alsóbb harcos rétegekkel kapcsolatban, hanem (az eddigi adatok szerint) 1244-ben a serviensekre, 1255-ben a várjobbágyokra (uo. 296. 1.). A zalai oklevél tehát nem olyan feltűnően korai. Még azt is megjegyezhetjük, hogy a hamisítónak nem lehetett érdeke olyan oklevelet előállítani, mely a megyei bíráskodást ennyire kezdetleges stádiumában ábrázolja. A középkori oklevelek olyan kiváló ismerője, mint E., bizonyára tudja, hogy a hamisítások mindig később kialakult intézmények visszavetítésével árulják el magukat. A meggyanúsított veszprémi papok tehát bizonyára négy szolgabírót szerepeltettek volna., ha valóban hamisításra szánták volna el magukat. Nem időzünk tovább az eredetiségből származó kinövéseknél. Reméljük, sajtóhiba a 860. körül lezajlott fejedelemválasztás; kisebb tévedés a tortura gyakorlatát tagadni a középkorra nézve (14, 405. 1.). Csak azokról az esetekről emlékezünk még meg, melyekben E.-t anakronizmusba viszi önállóságra, vagy népszerűségre való törekvése. így a László „akasztó-törvényét" megelőző „kommunista szellem" elszokott a magántulajdon tiszteletétől; 1267-ben, majdnem egyidőben Angliáéval, megszületett a magyar parlament „közrendi háza", 1298-ban pedig a „főrendi ház"; az országgyűlés tagjainak büntetőjogi védelme E.-nek „mentelmi jog"; a billogosok „királyi járásbírák" (35, 210, 228, 282, 292, 336. 1.). Szokatlan a iudicium generálét „általános ítéletnek" nevezni (338. 1.). Néha igazán furcsán hat az elbeszélés. így pl. „Néprajzi kölcsönhatások a diplomáciában" cím alatt emlegeti a következő eseményeket: „Betörtek az országba törökök, csehek, németek s elégettek sok oklevelet. Beköltöztek régebben a kunok, jászok, tatárok, rutének és oláhok, részben mint hadifoglyok. Betörést várt az országgyűlés a német, török, lengyel, cseh részről . . ." (487. 1.) De leginkább mosolyt keltő a Képes Krónika ábrázolásainak leírása, némelyik helyen. Mint mondottuk, ezzel a „Családi és társadalmi szokások" tekintetében töltötte ki szerzőnk a törvények hézagait. Az „ágyas képek" mindegyikét leírta. Az első leírás így hangzik: „Attila nősül: új felesége mellett fekszik ágyban, véres az orra. Az ágy földre rakott, lépcsőzetesen egymás fölé helyezett és kisebbedő három csíkos matracnak látszik. Az ágynak lába, kerete nincs. A rajta levők le vannak takarva. A férfi holt, a nő felöltözve ül az ágyban. A képet valaki illetlennek találta s iparkodott ledörgölni". Később ezt olvassuk: „Koronás, dicsfényes, ősz szakállú király, Szent István mezítelen felső testtel ül az ágyban." Vagy: „Kálmán király szőrös mezítelen felső testtel fekszik a föntebbiekhez hasonló ágyon . . ." (323—24. 1.) Hosszan folytathatnók az idézést. Szólnunk kell E. stílusáról is. Kétségtelen, hogy a könnyebb megértésre és a törvények lehető megmagyarázására törekszik. Általában közvetlen hangon ír, bár a szerkesztés hibái nehezítik a gondolatmenet követését. Másutt azonban nehézkessé válik, főleg a szóösszetételek miatt. Egy példa: „Frank dominium volt Pannónia, egy részét Pribina morva-nyitrai herceg is bírta hűbérben, s Árpád honfoglalása után a pannóniai civitas-burg várak és curt is-udvarhelyek falvaikkal a magyar fejedelem dominiumává lettek, s ennek mintájára az egész Kárpátország grad-várai és szláv falvai is. A fejedelmi