Századok – 1943

Ismertetések - Lupaş; I.: Zur Geschichte der Rumänen. Ism.: ifj. Tóth András 445

4Sfi ISMERTETÉSEK nyilvánulását. Munkájában —- különálló előadások és tanulmányok sorozatában — végigtekinti a román történetet. Az előadásokat nagyrészt különböző (német, csehszlovák ós szlovák) egyetemeken és akadémiákon mondta el; a tanulmányokban eddigi részletmunkáinak eredményét foglalta össze. Könyvének borítólapján fejti ki azt a, három főszempontot, melyek körül anyagát csoportosította: 1. A román történelem alapjainak és döntő pillanatainak ábrázolása. 2. Mint a kötet súlypontja: Erdély történelmének az egyetemes román fejlődéssel való állandó és szoros kapcsolatának érzékeltetése. 3. A Duna-medence •— nem-magyar —• népeinek (németek, szlovákok, horvátok, románok) szellemi kapcsolatainak hangsúlyozása. Anyagának ilyen jellegű csoportosítását sikerrel oldotta meg s a látszat szerint megfelelő tudományos felszereléssel látta el. Mi azonban mégsem L. csoportosításának útját fogjuk követni, hanem -— úgy hisszük, egy fokkal magasabb szempontból — aszerint fogjuk munkáját átvizsgálni, hogy hol maradt meg a szerző hivatása magaslatán történetírónak s hol lépett át a publicisztikai propaganda sok sikert igérő, de mindig süppedős porondjára. Mindkét szempont komoly tanulságokkal fog majd szolgálni. и* -p fc-Propaganda-jellegű tanulmányai — de natura rerum — egybeesnek azokkal a témákkal, melyeket a magyar szaktudósok az utolsó évtizedben alapos tudományos felkészültséggel több nyelven már az európai közvélemény elé tártak. L. munkájának túlnyomóan publicisztikai joliegére mutat a legutóbbi évtized magyar szakirodalmának teljes mellőzése (600 oldalon keresztül egyedül Elekes Nagy Istvánról szóló értekezését említi mellékesen egy jegyzetben), valamint anyagának sokhelyt tudománytalan kifejtése és alátámasztása. Természetesen nem kívánjuk L.-tól, hogy az eredettörténettel is foglalkozó előadásában (Die Grundlagen der rumänischen Volkseinheit) ne a kontinuitásra építse fel elméletét; azt azonban a tudományos módszer nevében megkívánhatjuk, hogy egyrészt idézeteiben komolyabb tudományos irodalmat mutasson fel, másrészt pedig, hogy az e kérdésben bőséges tudományos vitáról legalább egy mellékmondatban megemlékezzek. A kontinuitás tanát egyedülálló és vitathatatlan tételként kezeli s néhány a tárgyra kevésbbé tartozó földrajzi és néprajzi munkákból kiemelt érdekességei támasztja alá. Az erdélyi dák elem kiirtásának magyar részről védett és alátámasztott tételét a magyar szakirodalom (Alföldi András, Tamás Lajos) teljes mellőzésével egy angol nyelvű röpirat forrásként megnevezésével idézi. Tudománytalan megnyilvánulásnak kell neveznünk odavetett megjegyzését a gallo-román és dáko-román történeti fejlődés alapjainak azonosságáról is (0. old.). Munkájának alapvető tételét a középkori erdélyi fejlődésre vonatkozóan „Das Woiwodat Siebenbürgen im 12. und 13. Jahrhundert" е., valamint Bors László, Stibor, Drágfi Bertalan, Majláth István erdélyi vajdákról és Hunyadi Jánosról szóló tanulmányaiban fejti ki. Mi gállapításainak lényege az, hogy a mpgyarsag — mely késői erdélyi megtelepedése kor már fejlett , kárpátokon-túli mintákon épült román jellegű politikai szervezetet talált Erdélyben -— soha sem tudta a magyar állam és a magyarság szerves részévé tenni Erdélyt. Az erdélyi vajda különleges közjogi helyzetéből eredő szervezetet, az anyaországitól sokban eltérő társadalmi fejlődést ősi lelki különállással, állandó elszakadási szándtkkal igyekszik megmagyarázni. A vajdák oligarchikus, de mindig személyhez kötött, hatalmi állásából az államjogi különállás tételéhez jut el. S vallj a mindezt a magyar tudományos eredmények tökéletes elhallgatásával,