Századok – 1943
Kisebb közlemények - JULIER FERENC: Az 1914–1918. évi világháború új megvilágításban 426
442 J ULIER FEBEKC vívása, június 12-től 15-éig a Mósciska—Lubaozówi csata és június 19—20-án a Werezyca—Grodek—Magierów vonal áttörése. Ezután következett Lemberg visszafoglalása. Mindezekben a harcokban a magyar csapatok igen szép eredményeket vívtak ki, de igen súlyos véráldozatot is hoztak. így például a 39. honvéd hadosztály a gorlicei csatát 14.540 puskával kezdte meg. Május 22-én 8800, június 1-én már csak 2500 puskát számlált. Vagy a Déli hadseregben küzdő 40. honvéd hadosztály május elején 11.380 puska erejű volt, s ez leolvadt június 4-éig 5100, június 7-én 2000 és június 11-én 1000 puskára. Az erdélyi 38. honvéd hadosztály május elején volt 4500 puskáról június 1 l-re <530 puskára fogyott. Az utóbbi két hadosztálynak jutott ez a nehéz feladat, hogy a Dnjester mentén egy fölényes erejű orosz ellentámadást állítson meg. A vázolt „tavaszi" hadjáratnak eredményét a Hadilevéltár a következőkben foglalja össze: a) az orosz délnyugati arcvonal ellenálló ereje megtört s ez lehetővé tette, hogy Galiciából osztrák-magyar haderők szállíttassanak el az olaszok ellen alakult arcvonalra (a temesvári VII. és a gráci III. hadtest); b) egy Odesszánáí gyülekezett s Törökország ellen szánt orosz hadsereg kénytelen volt a galiciai arcvonalt megtámasztani, elmaradt tehát a Konstantinápoly ellen tervezett vállalat. c) Romániára a gorlicei áttörés kijózanítóan hatott; megmaradt semlegességben. d) Bulgária hajlandósága a Központi hatalmakhoz való csatlakozásra növekedett. A csatlakozás pár hónap múlva (szeptemberben) megtörtént. e) Oroszország áttért a hódító háborúról a határvédelemre. A kötet részletesen foglalkozik az olasz hadszíntér eseményeivel és megokolja, hogy az olasz hadüzenetet miért nem követte a mindenki által várt erélyes olasz támadás. A főokok az olasz haderő készületlenségében és az osztrák-magyar határvédő osztagok igen szívós ellenállásában rejlettek. így aztán az olasz beavatkozás semmit sem könnyített az oroszok nehéz helyzetén. A 10. kötet tartalmazza az orosz hadszíntér 1915. évi nyári hadműveleteinek (június 22—augusztus 16), az olasz hadszintéren ugyancsak nyáron vívott első és második ísonzo-csatának, valamint a szerb-montenegrói hadszíntér 1914. december 22-től 1915. augusztus végéig terjedő eseményeinek leírását. A vázolt idő alatt az osztrák-magyar északi haderő zöme (1., 2., 7. hadsereg) előnyomult kisebb-nagyobb üldöző harcok között a Zlota Lipa—Dnjester vonaláig, míg a Mackensen tábornagy arcvonalába beosztott osztrák-magyar hadsereg (ebben magyar csapat a 37. és 41. honvéd hadosztály és 31. dandár, aztán a 39. honvéd gyalog- és 11. honvéd lovashadosztály) a visszavonuló oroszokat északi irányban, a Visztula és a Bug között követte és nehéz csaták között elérte Brest—Litovsk vidékét. Ugyancsak német csapatok között nyomult elő az erdélyi XII. hadtest, amely aztán eljutott a Polesie-mocsaraktól északra eső területbe. A 3-ik
