Századok – 1943

Kisebb közlemények - JULIER FERENC: Az 1914–1918. évi világháború új megvilágításban 426

AZ 1914 1918. ÉVI VILÁGHÁBORÚ ÚJ M KG VILÁGÍTÁSBAN 42T hadsereg feloszlott, parancsnoka (Boroevic tábornok) átvette az Isonzo mentére szállított haderők (5. hadsereg) vezérletét, csapatait elosztották a 2. és 7. hadsereg között. A 4. hadsereg harcai közül különösen emlékezetes a második krasniki csata, amelyben a hadsereget kezdeti sikerek után orosz ellentámadás következtében igen súlyos veszteségek érték. A július 1-én kezdett csata idejében a hadsereg 137.000 puskát számlált — és ebből július 8-áig vesztett 52.826 puskát. Ebben a veszteségben túlnyomó részben osztrák hadosztályok részesedtek (egy csehországi, egy galíciai és a tiroli hadtest). Így például a 38 zászlóaljból álló IX. hadtestnek csak 9161 puskája maradt, vagyis a zászlóaljak századerejűre csökkentek. Felemlítendő még, hogy Ivangorod várát az erdélyi XII. hadtest támadta meg és ennek hatása alatt az oroszok a várat feladták, továbbá, hogy Brest-Litovsk várába elsőnek a besztercebányai 16. honvédezred vonult be. Az olasz hadszíntéren az első Isonzo-csatában magyarországi csapatok közül hegyi dandárokhoz beosztott 22 zászlóalj és a 20. honvéd hadosztálynak 4% zászlóalja, a második Isonzocsatában az említett hegyi dandárbeli zászlóaljakon felül a temesvári VII. hadtest, a 61. hadosztály zöme és a 19. népfölkelő hegyi dandár vett részt. Ez az utóbbi csata igen veszteséges volt. A VII. hadtest (nagyváradi 20. honvéd és temesvári 17. hadosztály) vérzett a legerősebben: a csata első 10 napja alatt 30.290 főt vesztett! Ez idő alatt tüzérségének 33 lövege tönkrement, 23 lövege harcképtelenné vált. Az egész 5. hadsereg vesztesége a csata végén 53.000 főt tett ki és ennek mintegy 80%-a esett a VII. hadtestre (6523 halott, 22.922 sebesült, 11.751 eltűnt, 4455 beteg). Nagyok voltak az olasz veszteségek is: betegek nélkül 41.866 fő. Az olasz támadás eredménye a doberdói fennsík egy keskeny sávjának megszerzésében nyilvánult meg. Hogy többet nem ért el, az a védelem szívósságának tulajdonítható, amit az olasz vezérkariműiselismer: „Az osztrák-magyar arcvonal ellenálló ereje még mindig nagyobbnak mutatkozott, mint a romboló eszközök ereje, amelyeket az olasz főparancsnokság a Julia-i arcvonalon összevonhatott." A Hadilevéltár megállapítja: „Az osztrák-magyar VII. hadtest rendületlen kitartása kimerítette a támadó erőket és hosszabb, tíz hétig tartó harcszünetre kényszerítette őket, amíg újabb csatába kezdhettek." Megállapítja azonban azt is, hogy miért volt a védőnek nagyobb vesztesége, mint a támadónak: „Boroevic gyalogsági tábornok a meglevő védővonal merev megtartásához ragaszkodott. A rugalmasabb védelmi eljárást elvetette, mert attól tartott, hogy a Doberdo és különösen a Mt. St. Michele elvesztése Görz megtartását veszélyeztethetné. Halogató hátrálásról hallani sem akart." A megparancsolt védelmi eljárás természetesen a veszteségek növekedésével járt. Ismertetésünk végén újból arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a, Hadilevéltár valóban minden elismerést megérdemlő, évszázadokra szóló forrásmunkával gazdagította a magyar katonai irodalmat. JULIER FERENC.