Századok – 1943
Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1
MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 36 consuetudines sequere meas, ut inter tuos habearis precipuus et inter alienos laudabilis. Természetesen a Deérnek nehézséget okozó 11. mondatból kell kiindulnunk. Világos, hogy itt az író nem elvszerűen a királyságról beszél, hanem ennek a vidéknek a királyságáról (huius climatis tenere regnum); következésképen a mondat második fele (nisi imitator consuetudinis ante regnantium extiteris regum) sem érthető a királyokra, hanem csak e vidék királyaira. Ezek alapján — pusztán filológiai szempontból nézve a VIII. fejezetet — a következőket állapíthatjuk meg: a szöveg első mondataiban az előző királyok követését elvszerűen fogalmazta meg az író: úgy, amint azt minden király — akár magyar volt, akár nem — leírhatta.1 A 11. mondat pedig ennek a vidéknek, azaz Magyarországnak a királyságáról,2 ennek előző királyairól beszél. Ezt a mondatot már csak magyar király írhatta le: még pedig bármelyik — kivéve éppen az elsőt. Világosan látható: hely- és kormeghatározó ereje éppen ennek a 11. mondatnak van. Kétség esetén tehát ezt kell mérvadónak, döntő fontosságúnak tartanunk. Következésképen: a „stiláris visszacsúszás" feltételezéséhez éppen ebben a mondatban s „éppen filológiai szempontból" nincs „jogunk". Tehát „valóban okunk van a fennakadásra".3 Deért nyilván Szent István törvényei bevezetésének egyik kifejezése — antiques et modernes imitantes augustos — tévesztette meg. Bizonyítottnak látta ezzel — mint írja is — hogy István „a régi és új augustusokat", a mult és jelen keresztény uralkodóit, tehát az idegen példákat követve óhajt kormányozni".4 Természetesnek látszott tehát, hogy az Intelmek VIII. fejezetében is általános, mint Deér mondja: elvszerű utalás van az előző királyok követésére. Nézzük meg kissé közelebbről a törvények bevezetését is. Azt hangsúlyozza benne a király: minden nép saját törvényei szerint él, ezért ő is — antiquos et modernos imitantes augustos — törvényt ad népének. Az első elv — minden nép saját törvényei szerint él — bizonyos fokig ellent ében áll a második elvvel, az idegen uralkodók követésével. Arra azonban 1 Természetesen ezt csak arra az esetre mondjuk, ha — mint most —- csak filológiai szempontból, kiszakítva nézzük e mondatot. Később látni fogjuk, hogy az egész szöveg összefüggésében nem lehet ilyen időtlen elvnek tekinteni. г A királyság természetesen olyan értelemben, hogy minden alattvaló beletartozik. 8 Az idézőjelben lévő részek Deér szavai: Századok, i. h. 461. 1. 4 Uo. 447. 1. 3*
