Századok – 1943
Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1
36 GITOTH KÁLMÁN gondolni sem lehet a szöveg alapján, mintha idegen királyok törvényeiből venne át a törvényhozó. Az első mondatban lévő propria lex ugyanis annyira az illető, jelen esetben a magyar nép sajátos, maga alkotta törvényét jelenti, hogy abba idegen uralkodóktól vett részek nem illeszthetők bele. Az antiques et modernos imitantes augustos participiális szerkezet tehát legfeljebb csak úgy érhető, hogy István csupán a törvényhozás gondolatát vette át idegen augustusoktól.1 Az Intelmek VIII. fejezetében az előző királyok követése azonban korántsem a törvényhozás gondolatára, de nem is az elvi követésre vonatkozik. A tanácsadó király az atyák decretum-ainak, az előző királyok szokásjogának és a maga edictumainak megtartására figyelmezteti leendő utódját. Már csak ezért sem buzdíthatta fiát arra, hogy ,,a régi és új augustusokat", a mult és jelen keresztény uralkodóit, tehát az idegen példákat követve „kormányozzon". Hiszen a VIII. fejezet értelmében ez szükségszerűen szokásjogra, decretumokra vonatkoznék; ezek átvételét pedig Szent István törvényei bevezetése szerint éppen nem tartotta helyesnek, s mint Bónis kimutatta, elvét a gyakorlatban meg is tartotta. Önként vetődik fel már most a kérdés: kiknek a követésére buzdítja a király leendő utódját ebben a fejezetben? Deér kiindulási pontja kétségtelenül helyes: „e fejezetet a középkor tradicionális uralomfelfogása hatja át, mely még a későbbi századokban is alapmotívuma maradt 'az atyák kegyes nyomdokaiba lépő' magyar királyoknak". Ahelyett azonban, hogy ezt a helyes alapelvét alkalmazná a második mondatra is, s ennek megfelelően vizsgálná: hogyan kell értenünk az antecessores sequi reges kifejezést, elhajlik alaptételétől — mondván: „ez a mondat az uralkodónak elcdei hagyományához való kötöttségét, mint kormányzati alapelvet fejti ki".2 E fogalmazás túlságosan is elvszerű, szinte megfoghatatlan. Minden uralkodónak „elődei" tágabb értelemben az összes előző királyok — más népek királyai is. A magyar királyok azonban az „elődök hagyományához való kötöttséget" koránt sem, még elvileg sem értelmezték 1 Nem lehetetlen azonban az sem, hogy az „antiques et modernos imitantes augustos" kifejezést az szúrta be a bevezetésbe, aki az első öt fejezetet Szent István törvényeihez csatolta. A fenti kifejezés így mintegy elvüeg indokolta, igazolta: hogyan kerülhetett ilyen „propria lex" jellegű gyűjteménybe néhány —- nem proprium capitulum?! 2 Mindkét idézet: Századok, i. h. 451. 1.
