Századok – 1943
Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1
34 GITOTH KÁLMÁN hogy benne István „a bevezető sorok elvi fogalmazásához tér vissza, s nem önmagáról, hanem mintegy plurális humilitatisként az antecessores reges-ről beszél". Majd így folytatja s végzi bizonyítását: „Feltéve, hogy a fenti magyarázat bármilyen okból tévesnek bizonyulna, még akkor sem értelmezhetnők az antecessores reges kifejezést másként, mint stiláris visszacsúszást a fejezet második mondatának ott indokolt — az elvszerűséggel indokolt — többesszámár а "Л E mondatban egy nem bizonyított feltevés van: az író stiláris visszacsúszása. Az íróról azonban ilyet csak bizonyítani szabad, feltételezni nem, mert így az egész forráskritika rendkívül „kormányozhatóvá" válnék. Deér pedig ezzel — már mint a bizonyítással — adós maradt. De vizsgáljuk meg tüzetesebben e részt. íme a szöveg: De executione filiorum. Executio maiorum in regali dignitate octavum possidet locum. Regale ornamentum scio esse maximum antecessores sequi reges et honestos imitari parentes. Qui enim antecessorum décréta spernit patrum, nec divinas procurât leges. Patres enim idcirco sunt patres, ut nutriant filios, ideoque filii sunt, ut obediant parentibus. Qui patri suo resistit, inimicus dei consistit. Omnes enim inobedientes deo sunt resistentes. Spiritus quidem inobedientie dispergit flores corone. Inobedientia enim totius est regni pestilentia. Propterea fili karissime, edicta patris tui, scilicet mei semper tibi sint promptuosa, ut prosperitás tua ubique regalibus dirigatur habenis. Mores quidem meos, quos regali vides convenire dignitati, sine vinculo totius ambiguitatis sequere.2 Grave enim tibi est huius climatis tenere regnum, nisi imitator consuetudinis ante regnantium extiteris regum. Quis Grecus regeret Latinos Grecis moribus, aut quis Latinus regeret Grecos Latinis moribus? Nullus. Idcirco 1 Uo. 451—52. 1. 2 Deér e sorokból azt olvassa ki, hogy „István . . . nem feltétlenül és nem az ő személyére való tekintettel" ajánlja fiának, hogy „az ő edictumait kövesse, s az ő erkölcseit tartsa szem előtt", „hanem csak akkor, ha azokat regali vides convenire dignitati" (Századok, i. h. 452. 1.). A latin jelzői mellékmondat azonban nem kizárólagos értelmű, nem az a magyarországi latinságban sem. Különben is: ha tudta volna a király, hogy edictumai, „erkölcsei" között olyanok is vannak, melyek nem felelnek meg a királyi méltóságnak, bizonyára meg sem alkotta volna őket, ill. nem élt volna azok szerint. Hogy nem ajánlott ilyen válogatást fiának sem, tisztán látható a fejezet utolsó mondatából: általában, azaz minden szokásának megtartását ajánlja fiának, nemcsak azokat, melyeket regali vides convenire dignitati. A mondatot tehát csak így érthetjük: „Szokásaimat, hiszen látod,hogy ezek megfelelnek a királyi méltóságnak, .. . kövesd".
