Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 33 első magyar király. Ha valaki, akkor elsősorban Szent István tudta ezt. Fiának tehát nem ajánlhatta az előző magyar királyok rendelkezéseinek megtartását. Mivel pedig a középkori magyar irodalomban szintén közismert volt, hogy Szent István az első magyar király, világos, hogy az, aki e fejezetet leírta, nem is akarta az ő nevében írottnak feltüntetni. Mivel pedig éppen ebben a részben van leszögezve, hogy minden népet saját szokásjoga szerint kell kormányozni, az előző királyok követése nem vonatkoztatható idegen királyokra sem. Ezek után arra a megállapításra jutottam e fejezetet illetően, hogy későbbi betoldással, helyesebben szövegcserével van dolgunk. Annál is inkább ezt a következtetést kellett levonnom, mert az Intelmek mai fejezetcímei közül egyedül ennek a fejezetnek a címe üt el attól a felsorolástól, melyet a Nagyobb Legenda ad — nyilván az egyes fejezetekre utalva.1 Deér — egymás mellé állítva az Intelmek fejezetcímeit és a Nagyobb Legenda felsorolását — tévedésnek minősítette felfogásomat.1

Az olvasó azonban, ha veszi magának a fáradságot, s fellapozza Deér egybevetését, saját szemével győződhetik meg róla: igenis, az Intelmek fejezetcímei egytől-egyig ugyanazon szavakból állanak, mint a Nagyobb Legenda e részének megfelelő szakaszai — egyedül a VIII. fejezet kivétel e tekintetben: a De executione filiorum címnek nyilván semmi köze sincs a Nagyobb Legenda megfelelő helyéhez: maiores suos semper ante oculos habere. Magyarázatként nem lehet felhozni azt sem, hogy az utóbbi kifejezés nem lehetett volna az eredeti cím, hiszen az infinitivuszos szerkezet ebben az esetben játszi könnyedséggel alakítható de és abl. segítségével a többi címhez hasonlóvá — vagy éppen megfordítva. Deér — tovább haladva bizonyításában — ama nézetének adott kifejezést, hogy ,,itt nem a magyar és az idegen királyokról, hanem a királyi méltóságról, a regalis dignitasról van szó": tehát mintegy elvszerűen beszél az író a királyokról. E felfogását Deér az egész fejezet, sőt az egész mű elvszerûségére alapította. Maga is érezte azonban, hogy a 11. mondat: Grave enim tibi est huius climatis tenere regnum, nisi imititator consuetudinis ante regnantium extiteris regnum — felfogását alapjaiban támadja; a kétségtelen nehézséget tehát, amit e mondatban az előző királyok követésére való utalás okozott, úgy igyekezett eltüntetni, 1 Századok, i. h. 60. s köv. 1 ! Uo. 443—44. 1. Századok 1943, I—III. 3