Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

32 GITOTH KÁLMÁN a regnum fogalmának meghatározása után t. i. így folytatja: „А XII. századi nagy német ,Ostbewegung' megindulása előtt egyetlen uralkodó sem számíthatott oly tömegű nyugati vendégre, akiknek beköltözése az ország nyelvében és népi összetételében észrevehető változást idézett volna elő. Nem mondhatjuk tehát azt, hogy Szent István eszménye a soknyelvű és sokszokású — mai szóval élve — nemzetiségi állam lett volna".1 E két mondat látható ellentétben áll egymással: abból t. i., hogy a királynak nem volt nagy tömegű „nyugati vendége", nem következik az, hogy ne is lehetett volna eszménye egy ilyen jellegű ország. Csak a valóság lehet az eszmény? Vagy: az eszmény szükségképen a valóság? De ellentétben áll e két mondat egy harmadikkal is, éppen azzal, melyet írójuk magyarázni akart velük: „gyenge és törékeny az egy nyelvű és egy erkölcsű ország". E mondat vagy valóság volt Szent István korában, vagy nem. Ha valóságot takar, azaz sok idegen telepes volt már hazánkban Szent István idején, akkor hibás az első mondat: az t. i., hogy a XII. század előtt „egyetlen uralkodó sem számíthatott" nagyobb számú nyugati telepesre. Ha pedig nem takar valóságot e mondat, akkor szükségképen eszménye volt a királynak: ebben az esetben hibás a második mondat: az t. i., hogy nem lehetett eszménye Szent Istvánnak a soknyelvű és sokszokású ország. Viszont: ha — mint Deér állítja — nem volt Szent Istvánnak eszménye a soknyelvű és sokszokású állam, akkor hogyan állapíthatja meg Deér egy lappal később, hogy „а VI. fejezetnek tehát a középkori magyar nemzetiségi politika szempontjából igenis programmatikus jelentősége van, amennyiben benne kultúránk keresztény és népi összetevői érvényesülnek".2 Akinek nem eszménye a soknyelvű és sokszokású ország, hogyan ajánlhatja azt programmnak? Mindezzel természetesen csak azt akartuk megvilágítani: mennyire nehéz, sőt lehetetlen a tudomány mai állása szerint az Intelmek VI. fejezetét beilleszteni Szent István korába, még ha olyan egyébként kitűnően képzett tudós vállalkozik is erre, mint amilyen Deér József. Ezek után áttérhetünk a vitás VIII. fejezet elemzésére. Felfogásom, melyet Deér kifogásol, a következő: a szövegben szereplő antecessores reges kifejezés nem vonatkozhatik Szent István esetében hazai királyokra, mert Szent István volt az 1 Századok, i. h. 447. 1. 3 Uo. 448—49. 1.