Századok – 1943

Tanulmányok - MAJLÁTH JOLÁN–MÁRKUS ISTVÁN: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században 307

NAGYKŐRÖS BEILLESZK. A MAGYAR RENDI TÁRS.-BA A X VIII. SZ. - В A N 341 elöljáróság ellen. „Oh mely boldogtalan e mi Városunkban az mi Nemesi Praerogativánk — írják a megyéhez küldött instantiájukban — mert az mi Bíráink mitsoda authoritással és hatalommal Felséges Koronás Király Asszonyunknak parancsolattya ellen bátorkodnak rejiciálni" s éltet „szegény taxás nemeseket" nemhogy a katonatartástól és forspontozástól mentesítenék, hanem még azt az injuriât is elkövetik rajtuk, hogy a katonai szolgáltatásokat nem számítják be városi adójukba, hanem áron fölül vetik ki rájuk, csak úgy, mint a parasztokra. Ezenfelül még azt is elpanaszolják, hogy nemcsak a líráknak, hanem „Városunkban lévő Paraszt Tizedesnek olly hatalma vagyon, hogy még Házainkonnis bátorkodnak violenter tselekedr.i".1 Ez a kérelem azonban eredménytelen marad, a megye nem lép közbe, s az armalisták tovább is viselik a paraszti terhehet. De a birtokos-nemesek adómentessége sem érvényesül teljes mértékben és zavartalanul a XVIII. század második felében sem. A paraszti terhek, azaz a közrendűekre vetett királyi és megyei adó, a földesúri cenzus és a katonai szolgáltatások alól mentesek ugyan most már, de a város határában polgári jogon bírt javaik és jogaik után mégis csak hozzá kell járulniok a közteherhez, az általános városi adó és bizonyos földektől fizetendő terményrész és pénzbér formájában. Az elöljáróság most már hajlana arra, hogy a birtokos-nemesek mentességét minden teherre kiterjessze, de erre neki sincs hatalma, mert a nép már így is zúg a nemesek kivételezett állapota miatt, s 1745 és 1770 között számtalan instantiát küld a megyéhez, Keglevich földesúrhoz, az országos hatósághoz és a királynőhöz s azt követeli, hogy a „régi rend állíttassák vissza s a nemesek a parasztokkal egyaránt adózzanak." E kívánságban, csak úgy, mint az ezidőben a Halápi Mihály-féle „tumultus" során megnyilatkozó többi panaszban és követelésben a cívistársadalom polgári egyenlőségének emléke és óhaja tör felsí ínre. Az elöljáróság kénytelen alkalmazkodni, annál is inkább, mert a „köznép" kivívja, hogy nyolc választott közrendű deputátus legyen jelen az adókivetésnél és az elszámolásnál; s még inkább azért, mert a nép kívánságait Keglevich földesúr is támogatja, s az országos hatóságok is többé-kevésbbé jogosnak ismerik el. Bár a birtokos nemesek személyének és háztelkének országos joggal biztosított adómentessége most már általánosságban érvényben marad, vagyonuk után bizoryos adót mindig fizetniök kell, s a rendkívüli terhekhez, mint pl. egy-1 Vegyes ügyek. 1757.