Századok – 1943

Tanulmányok - MAJLÁTH JOLÁN–MÁRKUS ISTVÁN: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században 307

322 MAJXiÁT JOLÁN yocabiliter . . ."1

E földesúri birtokjog azonban nem jelentett téryleges birtoklást. Nevezetesen a város földesurasága alatt a polgárok téryleges birtoklása rem telkek szerinti volt, hanem félig-meddig szabadforgalmú, polgárias birtokrendfzer. Maguk a földesúri jogok is a török alatt és végiga XVIII. században is, csak a belső telkek szerint tartattak számon. Azonban még ezek a belső fundusok is bizonytalarok és tisztázatlanok voltak s pontos elhatárolásuk, a földesúri jogoknak megfelelően, szinte lehetetlen volt. A törökkorban kiterjedő belterület igen sok új fundussal növekedett, melyek utca területből, vagy a régi fundusok föloszlásából keletkeztek. Ezeknek tulajdonképen nem is volt földesuruk, a város tartott rájuk igényt, mint földesúr s szedte utáruk a földesúri taksát. Ilyenmódon a XVIII. század második felére szinte kibogozhatatlan szövevénnyé lett a belterületi fundusok ügye. A helyzetet tovább bonyolította az a tény is, hogy a fundusokon épült házak szabad adás-vétel, örökítés tárgyai voltak, s így gazdáik igen gyakran cserélődtek. A XVIII. század második felében ilymódon, amikor a földesurak jogaik realizálásának alapjául a belterületi fundusokat s a rajtuk élő jobbágyokat, rész jogaiknak megfelelően tisztázni akarták, áthatolhatatlan akadályként álltak szemben a földesúri jog alatt kifejlett belső birtoklási renddel és joggal. A proportionális pör a dataiból kiderül, hogy volt olyan fundus, amelyre egyszerre három földesúr is tulajdonjogot formált összeírásai alapján. A határbeli összes külső birtokrészek, akol, szőlő, mezei kert, stb. ténylegesen nem a fundusokhoz tartozó appertinentiák voltak, hanem attól független, önálló birtokrészek. A határbeli birtoklás lényegében kétféle volt, nevezetesen voltak örökös birtokok és adománybirtokok. Az örökös birtokok nyilván az első foglalásból eredtek, abból az időből, amikor a nagykiterjedésű határban mindenki szabadon foglalhatott magának kaszáló, illetve szántóterületet. E szabad foglalásból eredő birtokok szabadon adhatók-vehetők lévén, később öröklés, vétel, vagy zálog útján voltak megszerezhetők, tehát teljesen magántulajdonként szerepeltek. Ez a mrgántulajdonjog a felső földesúri jog alatt, mint helyi képződmény megirgathatatlan érvénnyel élt a XVII.—XVIII. században. Senki sem vonta tehát kétségbe, hogy az ilyen első foglalásból eredő magántulajdonba került „csrül maradott" vagy „pénzen vett" területek a birtokos szabad és teljes tulajdonát 1 Szilády Áron—Szilágyi Sándor: Okmánytár a török hódoltság történetéhez Magyarországon. Pest, 1863. П. k. 236—237. 1.