Századok – 1943

Tanulmányok - MAJLÁTH JOLÁN–MÁRKUS ISTVÁN: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században 307

320 MAJXiÁT JOLÁN módon a város terheltessék". Mégsem zárkózott el egész mereven a város a Papp-család követelése elől, „minthogy pedig mi messze földről ide törekedvén úti költségünkből úgy ki fogytunk . . 25 forintot adott nekik, hogy haza tudjanak menni, s ez összeggel városbeli portiójukat megterhelte.1 Néhány ilyen kivételtől eltekintve azonban a város rendesen megadta a földesurak kívánta zálogfölülfizetést, mégpedig nem puszta kényszerből, hanem előrelátó meggondolásból, melyet így fogalmazott meg egy 1758/59-es ügy során: ,,. . . ugyan is valameddig valamely Földes Ur jussa a városnál zálogban vagyon, mindaddig nem félhet a Communitás attól, hogy vagy Földes Ura rajta taxát, nónát exigállyon, vagy jobbágyi kötelességre s abból folyó terhes robot ára kénszerittse; és mennél nagyobb a zálogban vett jusson a tereh, annál állandóbb a zálog; és annál bátorságosabb és állandóbb az abból folyó bátorság és csendesség . . . Nem is hever pedig a zálog ideje alatt a zálogos summa hijjába, mert anrak elég interesse az azon lakóknak meg becsülhetetlen csendes szabadsága".2 Hasonlókép megindokolta ezen iratban a város az árendálásokat is: „Néztünk pedig az efféle arendálásokban kiváltképpen arra, hogy a Várast egy corpusban meg tarthassuk és ennek tsekély jövedelmei a köz jó meg maradására kezünknél maradgyarak. Ugyan is mi hasznunk lett vólna benne? ha mind a Váras részekre szakadott vólra mind a jövedelmekis az el szakadott részek után oszlott anak volna; holott ezek együtt lételével is csak lassan ballaghattunk."3 Nemcsak árendált és zálogolt azonban a város földesóri portiókat, hanem igyekezett örökáron is megszerezni annyit, amennyit csak tudott. Ez azonban távolról sem volt olyan nagyméretű, mint az árendálás, vagy zálogolás. Egyrészt a földesurak sem váltak meg szívesen birtokaiktól, másrészt a vétel, nem lévén a város birtokvásárlási joggal fölruházott nemesi testület, sem kiváltságolt polgári communitás, jogi akadályokba is ütközött. E korszakban űgy segített a város ezen, hogy nem saját nevére vett portiókat, hanem nemes polgárai nevére, azonban a városnak, mint kollektivitásnak javára. Rendesen írásos megegyezést is kötött a vételben szereplő nemesekkel, hogy névleges jogaikat sem ők, sem utódaik nem fogják vele szemben érvényesíteni. 1 Nagvkörös város zárt levéltára. Uhlarik ügy. II. es. 11. sz. okm. 2 V. ti. No. 696. jelzés nélkül. 8 U. o.