Századok – 1943

Tanulmányok - MAJLÁTH JOLÁN–MÁRKUS ISTVÁN: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században 307

NAGYKŐRÖS BEILLESZK. A MAGYAR RENDI TÁRS.-BA A X VIII. SZ. - В A N 319 nincs a tanács deliberatiojával megelégedve, s mindkét fél a gróf jobbágya, akkor a grófhoz, vagy meghatalmazottjához fordulhatr ak, mint úriszékhez, az a tanáccsal együtt igazítja majd el a dolgot. Ha pedig csak egyik fél a gróf jobbágya, akkor a szolgabíró jelenlétében kell dolgukat eligazítani. A caducitas felét a városrak engedték a grófok s ennek fejében adta a város az 1731-es szerződésben fölsorolt természetbeni ajándékokat.1 1755-ben már csak három évre adták bérbe portiójukat, most már évi 3500 forintért s 250 akó borért, s ugyanolyan mellék ajándék ok ért, mint korábban, s ismét újabb kikötéssel, hogy a gróf jobbágyairak érdekében „tartozzunk Eő Excellent iájának részérűl teczczése szerint nevezendő két Subjectumokat az belső Tar ácsunkban cum aequali voto et activitate bé venni."2 így nehezült az árendálás egyre jobban a város számára. A Keglevichek kikötései mind a város belső ügyeibe való beleszólást tették lehetővé. Hasonlókép alakult a város kapcsolata az árendálás tekintetében többi földesurával is. Ezek is igyekeztek a fölszabadulás után fokozatosan emelni a bérösszeget. A város ezzel szemben mindent elkövetett, hogy a földesurak követeléseit alábbszállítsa, vagy legalább is az újabb emelést megakadályozza. A jegyzőkönyvekben lévő levélmásolatok és határozatok elevenen példázzák a városrak azt a rehéz küzdelmét, amelyet földesuraival polgárai jólétének, s a maga földesúri hatalmának fönnmaradása érdekében vívott. Az árendáláshoz hasonlóan nem gátolta jogi akadály a portiók zálogbavételét sem. A város élt is ezzel a lehetőséggel. A XVII. század végétől kezdve állandóan hatalmas zálogösszegeket fizetett földesúri portiókért. Szinte korlátlanul adott zálogfölülfizetést is. Alig réháry esetről beszélnek a források, amikor megtagadta a zálogfölülfizet ést, ezek is nagyobbrészt a XVIII. század utolsó évtizedéből valók, amikor a számára kedvezően elintéződött proportionális pör ítéleteinek erejére támaszkodva, szembe mert szállni követelőző földesuraival, akkor is természetesen csak a kisebbekkel, így például 1779-ben a város egy kis részét birtokló Pappcsalád néhány tagja próbált újabb zálogfölülfizetést kicsikarni. A tanács megtagadta kérésüket, arra hivatkozván, hogy kicsi portiójukat már messze túlterhelték, úgyhogy az nem bír el több terhet, „azonban pedig azzal is mentették magokat, hogy eő Felsége Kegyelmes parancsolata többé meg nem engedik, hogy akármelly földes uraság által is akármi-1 Prop. p. I. к. 130—131. 1. 2 Prop. p. I. к. 132—133. 1.