Századok – 1943

Tanulmányok - MAJLÁTH JOLÁN–MÁRKUS ISTVÁN: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században 307

318 IjajlAT JÖLAÍÍ hogy kiárendálta az egyes földesúri portiókat. így fönntartva raji uk saját földesúri hal almát, biztosította a török alatt kialakult gazdaság- és társadalomszervezet háborítatlan továbbfejlődését. A krónikás Balla Gergely az 1760-as években így jellemzi a város és földesurak ilyenvora' kozású kapcsolatát: „És mivel 145 esztendeig volt a város a török birtoka alatt, soha a földes urakrak módjuk rem lehetett abban, hogy örökös jobbágyokká tették voir a a város lakosait, hárem hogy ragy tehetsége volt a városrak, akaimi módon lehetett, de módot keresett benne a város, hogy magát esztendőnként megváltsa, vagy pedig számos esztendőket egyben foglalván mind városbeli jussokat, mind pusztájokat megzálogosították, és így mindenféle ha alom, birtok, és uraság jussárak fenntartása egyedül a városi magistrátusnál maradott meg, sőt mind ez ideig is abbeli authoritását a városi magistrátus fenttartani igyekszik,hogy régi elejeknek jó rendtartását, szokását, mintegy dicsekedésképen követhessék."1 Mindenekelőtt a legragyobb földesúrral, a Keglevichcsaláddal igyekezett a város egyezségre jutni. A fölszabadulás után hamarosan rendezték a Keglevichekkel a bérletügyet, s az eddigi rendszertelen szolgált at ások helyébe a rendszeres, szerződésbe foglalt árendafizetés lépett. Az 1690-es évektől sorozatosan bevezették a számadáskönyvekbe a Keglevicheknek fizetett zálogösszeget, majd 1731-től az árendát. Ez az árendálás azonban nem ment simán. A XVIII. század folyamán a Keglevichek fokozatosan emelték a bérösszeget s egyre több kikötést is tettek. 1731-ben például 1200 forint évi bérben állapodtak meg, 12 évre. „ígérvén a pénz mellé Eő Nagyságának hat oka kávét, nyolcz süveg nád mézet, tiz oka riskását, húsz font dohánt, négy oka figét, hat oka malosa szőllőt, négy kordoványt, tíz tábla szappant." Belefoglalták még a szerződésbe azt is, hogy, ha „pediglen ... az Eő Nagysága jobbágyit valamiképen aggraválnárk, tali in casu, medio etiam arendae tempore szabad légyen Eő Nagyságának a maga jószágával disponálni . . ."2 1743-ban már megnövekedett a bérösszeg is 1400 forintra, s újabb kikötéseket is tett a gróf, amennyiben belefoglaltatta a szerződésbe, hogy „a mennyiben az ekkoráig árendált pusztákbul el estünk az önnön magunk határaira szorultunk" a községnek, de különösen a gróf jobbágyairak ebből semmi kára ne legyen. Kikötötte azt is, hogy ha perlekedő jobbágyai közül valaki 1 Balla Gergely: Nagy Körösi Krónika. Kiadták Szabó Károly és Szilágyi Sándor. Kecskemét, 1856. 65—66. 1. 2 Prop. p. I. к. 128—129. 1.