Századok – 1943

Tanulmányok - MAJLÁTH JOLÁN–MÁRKUS ISTVÁN: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században 307

NAGYKÖRÖS BEILLESZK. A MAGYAR RENDI TÁRS. - В А А XVIII. SZ.-BAN 317 csak hallgatólagosan érvényesült a nélkül, hogy ezt bármiféle jog, vagy rendelkezés hivatalosan megadta volna neki. Az egész XVII. századon át a város erős, önálló szervezetével sikeresen töltötte be ezt a tényleges földesúri szerepet, annyira, hogy a földesurak később sem tudták kivenni a kezéből. A városrak ez a földesurasága természetesen nem egyezett az igazi földesurakéval, hisz e joga jórészt belső gazdaság-és társadalomszervezetéből fejlődött az itt kialakult sajátos cívis jogrendnek mintegy fedőszervezeteként. Ezért az egész XVIII. századon keresztül küzdenie kellett szokásszerű joga megmaradásáért a visszatérő földesúri hatalom ellen. E küzdelem a város javára dőlt el, úgy, hogy az lényegében az egész XVIII. századon keresztül meg tudta tartani tényleges földesúri helyzetét. A török idők alatt a város zavartalanul gyakorolhatta földesúri jogait, mivel a földesurak és a királyi hatóságok nem tudták e vidék társadalmát teljesen kézben tartani. Az egyes földesúri portiók zálogolásával vagy árendálásával a város mintegy automatikusan az egész területre kiterjesztette földesúri befolyását. A fölszabadulás után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a városrak ilyen földesúri ténykedését nem biztosítja országos jog, rem lévén sem kiváltságolt polgári communitas, mégkevésbbé nemesi testület, hanem lényegében jobbágyközség. Ilymódon csak szívós és céltudatos küzdelemmel tudta szokásszerűen kialakult földesúri gyakorlatát megtartani, a török alatt kialakult belső gazdaság-társadalomszerkezetre s a városi nemességre támaszkodva. Nem érintette a város jogképességét, viszont gyakorlatilag a földesúri jogok tényleges gyakorlatát jelentette az egyes földesúri portiók kiárendálása. A fölszabadulás után igyekezett a város földesuraival minél hosszabb lejáratú árendaszerződéseket kötni, hogy mint a portiók ideiglenes birtokosa, földesurasága háborítatlan maradjon s a földesurak továbbra is a communitassal érintkezzenek, s ne egyenként a város polgáraival. A török alatt a távolság és a rendszertelen kapcsolat miatt megelégedtek a földesurak azzal, hogy a város időnként valami pénz és ajándék küldésével elismerte földesúri jogaikat. Arra azonban nem volt módjuk, hogy formális szerződésben biztosítsanak állandó bérösszeget maguknak. A fölszabadulás után azonban semmi sem akadályozta meg a földesurakat abban, hogy jogaikat ténylegesen érvényesítsék birtokaikon, tehát hogy körösi részbirtokukat saját kezelésbe véve, mint taksás jobbágybirtokot többi birtokukkal együtt kezeljék. Ennek igyekezett útját állni a város azzal,