Századok – 1943

Tanulmányok - CZEGLÉDY KÁROLY: Magna Hungaria 277

MAGNA H [INGA RI A 299 kivonatolt. Mindkét eset gyakran megtörténik a kivonatolókkal. Összegezésképen tehát annyit mondhatunk, hogy a Pauler—Marquart-féle magyarázat helyessége Gaihánl ma ismert verziói alapján be nem bizonyítható, de nyomós okok szólnak mellette. Az ,,első határ" kifejezésre sokat építeni azonban az elmondottak szerint nem szabad. így már nyelvi okokból is helytelen az az újabban felmerült feltevés,1

amely szerint „talán már.IbnRusta leírásának ,első határ' megjelölése sem a térbeli sorrendet, hanem a kor szerint ,első' hazát jelentette, mert az arab „awwalu haddin" ilyen fordítása, amint láttuk, helytelen. Mar quart egyébként úgy gondolja,2 hogy a Gaihânï-féle tudósítás nem a valóságnak megfelelő leírás, hanem érdekes névkeveredésből született feltevés. Magyarázata a következő: a magyarok arab nevé: al-m.gg.riya (névelővel és népnévképzővel), néhány rekonstruált alak, továbbá b.sg.rt, b.sg.rt; a baskíroké viszont: täsq.rd. Azután így folytatja: „Von arabischem Sprachgebrauch, welcher die Magyaren und Baschkiren mit demselben Namen bezeichnet, geht die Benennung der vermeintlichen Urheimat der Magyaren bei den Reisenden des 13. Jahrhunderts und den ungarischen Chronisten aus: terra Bascart, id est magna Hungaria (Joannes de Piano Carpini), Pascatir (Wilhelm de Rubruquis), Bascardia (Wiener Bilderchronik), Barsatia (Simon de Keza)", majd Vámbéryre és Tomasehekre hivatkozik, akik nem hittek Julianus baskiriai magyarjaiban. Marquartnak ez a magyarázata nyelvi érvekre épül. Ő ugyanis a baskírok nevének egy Yáqütnál található alakját (bäsq.rd) szembeállítja a Balhí-féle másik (vokalizálatlan) variánssal (b.sg.rt), azt mondva, hogy csak az előbbi a baskírok igazi neve, az utóbbi a muyg.r név változata. A Balhí-féle b.sg.rt egyike a baskír név araboknál használatos számos variánsainak. Feltűnő benne a g-hang, amit talán valóban megmagyarázhat a mugg.r név g-je, bár más megoldás is elképzelhető.3 Balhï tehát baskír-nak nevezi a magyarokat, az általa használt névalak azonban talán keveredésen alapul. Rá kell azonban mutatnunk arra is, hogy — amint fentebb már láttuk — Balhï alaptalanul nevezi a feketetengetri magyarokat baskir-1 Gróf Zichy István: Magyar őstörténet, a Magyar Szemle К ncsestára, 5. sz., 1939, 38. 2 I. h., 68 kk. 3 V. ö. Németh, A Honf. Kial. 310.