Századok – 1943

Tanulmányok - CZEGLÉDY KÁROLY: Magna Hungaria 277

300 CZKGLÉDY KABOLY nak, úgyhogy a kérdés továbbra is fennáll: a baskirok és msgyarok összetartozandéségának tudata, vagy a névhasonlóság miatt azonosítja-e B^ihx a két népet. A baskír és magyar nevek keveredésére ugyanis legalább egy bizonyos példát találunk az araboknál. A dunai magyaroknak és a besenyőknek egy Bkáne elleni támadásával kapcsolatban Mas'ûdî a magyaroknak a (vokalúálatlan) tggrd nevet adja,1 ami aligha lehet más, mint a Gaihânï-féle mugg.r és a baskirok arab nevének (btSg.rd) keveréke. Azt azonban, hogy ez a névkeveredés az araboknál általános volt-e, vagy pedig csak néhány esetre korlátozódott, nem tudjuk. Németh Gyula szerint a Gaihânï-féle névalak is keveredés eredménye. Szerinte ugyanis „eredetileg a pontusi magyarság neve mogyeri, a baskiiiai magyarság neve basyyr ... A baskiriai magyarok basyyr neve a Pontusnál lakó magyarok nevével, a mogyeri-ve 1 összevegyült és így állt élő a modzyeri név".2 A keleti adatokról tehát összefoglalásul a következőket mondhatjuk: Balhï világosan baskírnak nevezi a magyarokat is. Nem állíthatjuk ugyan, hogy ez a magyar-baskír azonosság megdönthetetlen bizonyítéka, azt azonban, hogy, ő a baskír és magyar nevek hasonlósága miatt azonosította a két népet, teljesen meggyőzően bizonyítani nem lehet. Ami Gaihânïfc illeti, a valószínűség a mellett szól, hogy a tőle felhasznált magyarokról szóló tudósításban is szó volt Baskiriáról. Az érveket és ellenérveket mérlegelve arra az eredményre jutunk, hogy az arab források inkább a baskír -magyar azonosság tételének helyességét támogatják. Érthető azonban az is, hogy Gombocz Zoltán nem tekintette döntőnek ezeket az adatokat, 1 Marquait, i. h., 60 kk. tárgyalja ezt a részletet; a névalakra nézve v. ö. de Goeje: Bibi. Geogr. Arab, VIII, 180. 2 A Honf. Kial. 314. — A magyar névnek az araboknál egyetlen régi feljegyzését találjuk: ez a Gaihânï-féle mugg.r. Mivel az arab írás csak az а, г, и magánhangzó-jeleket ismeri, e három jel az idegen szavakban sok hangot fejezhet ki. A Gaihânï-féle névalak első szó tagjának м-ja Gaihânï legrégebbi kivonatolójának, Ibn Rustának kéziratában található. A második szótag vokalizálatlan. Az összes többi Gaihání-kivonatolók ennek a névalaknak többékevésbbé hibás változatait használják. A X. század utáni geográfusok is árveszik néha ezt az alakot (pl. Abû-1-Fidâ Bakrin keresztül), az ö variánsaik azonban legtöbbször egész romlottak. A régebbi arab geográfia egyébként, amint az előadottakból kitűnik, a magyarokat baskir néven ismerte.