Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

22 GITOTH KÁLMÁN egyházias gondolkozású utódai akarata ellenére?! Kérdések, melyekre az eljövendő kutatásoknak kell megadni a választ. Hasonlóan érdekes kérdések bontakoznak ki a következő két fejezetből is; ezek a király és a világi társadalom képét, egymáshoz való viszonyát rajzolják meg. Milyen volt a világi társadalom fejlődési foka Szent István korában? Rétegződése — amint azt a nagy király törvényeiből látjuk — még meglehetősen kezdetleges lehetett: annyira sem haladt, hogy az egyes rétegeket állandó közös névvel jelölhették volna. A legelőkelőbbeket comes, senior, maior, valens, dives, a második réteget miles, alicuius vir ubertatis, a harmadikat pedig vulgares, pauperes, tenues néven emlegeti a törvény1 — világos bizonyságául annak, hogy elsősorban még a gazdasági, vagy a királyhoz való szolgálati viszony alapján történt a megkülönböztetés. S e laza, homogénnek éppen nem nevezhető rétegződésben világosan tükröződik ennek a társadalomnak a királyhoz való viszonya is: éppen laza szerkezeténél fogva még csak nem is gondolhatott arra, hogy a király hatalmát akár csak a legkisebb mértékben is megkösse; az pedig, hogy a királyi trónt esetleg meg is ingassák, már csak a király vérségi kiválasztottságának tudata miatt sem merülhetett fel az alattvalók lelkében.2 Szent István valóban minden kötöttségtől menten korlátlan ura volt ennek a társadalomnak, amint azt éppen Deér forrásokra támaszkodó szép jellemzése világítja meg: „Az utókornak örökké imádkozó és könnyező Szent Istvánja könyörtelenül felköttette a hazudozó és parancsait megszegő határőröket, életfogytiglan fogságban tartotta tulajdon anyjának testvérét, négyfelé vágatta halott rokonának testét, s meg tudta fosztani szemevilágától unokaöccsét . . ,"3 A fejlődés kezdeti fokán álló, jogilag még egészen differenciálatlan társadalom vele szemben bizony nem éreztethette hatalmát. Annál kevésbbé, mert a társadalom legfelsőbb rétegében is meglehetősen sokan lehettek olyanok, akiket a királyi kegy emelt fel — egyenesen szolgasorból.4 1 Závodszky i. m. 141. s köv. 1. (I. 15. §, 17. §, 19. §, 21. §.) г Mályusz: A karizmatikus királyság. Társadalomtudomány 1934. 3 Deér: Pogány magyarság, 84. 1. 4 Ld. Szent István törvényei, II. könyv, 16. §. De testimonio seniorum regali curie vei civitati prepositorum. Sí quis seniorum curti regali aut civitati preficitur, testimonium eius inter comités recipiatur (Závodszky i. m. 155. 1.). A kódexekben seniorum helyett servorum van, Závodszky javította seniorum-ra —- nyilván tévosen (uo. a 16. §-hoz 1., 2. jegyzet). Hiszen a seniorok kb. úgyis a valens, dives rétegbe tartoztak (a seniornak szolgája van! I. könyv 23. §), így nem lett volna különösebb szükség annak elrendelésére, hogy bizonyságtevésüket a comesek között elfogadják.