Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 19 isteni és kánoni törvény ellenére világi bíróság elé hurcolja a püspököket. Azt mondja tehát az író a főpapságra vonatkozóan: „Isten nekik örök testamentumot szerzett és elválasztotta őket az emberektől, saját nevének és szentségének részeseivé tette őket és megtiltotta, hogy világi törvénynapon ítélhessenek felettük az istenfélő Dávid király által (nyilvánítva ki akaratát): ne bántsátok az én felkentjeimet. Az bántja ugyanis Isten felkentjeit, aki az isteni és a kánoni törvény ellenére a szent rerdű férfiakat hamis vádaskodással beszennyezi és világi bíróság elé hurcolja (kényszeríti) őket.1

Teljességgel megtiltom kedves fiam, hogy ezt tedd, ha boldogan akarsz élni, ha országodat becsülettel akarod kormányozni, mivel ilyen dolgokban sértődik meg elsősorban az az Isten." Egyenesen megtiltja tehát a király a fiának, hogy az egyháziak felett ítélkezzék. S a következő sorokban is ennek megfelelően adja tarácsait. ,,Ha történetesen ezek közül, akikről szó van, valaki büntetésre méltó hibát követ el, ami remélhetően nem következik be, fedd meg őt háromszor, négyszer négyszemközt az evargélium parancsa szerint. Ha nem akar hallgatni a titkos intésekre, akkor a nyilvános eljárást kell alkalmazni2 a következők szerint : ha nem hallgat rád,3

jelentsd az egyházrak." A Váczy által idézett rész tehát csupán a négyszemközti figyelmeztetésre vonatkozik, a nyilvános, rendes ítélkezés azonban az egyház hatáskörébe tartozik — amint ezt az író a szöveg előző mondataiban kifejtette. Egészen más megvilágításba kerül ezek után természetesen e fejezetnek egyik előző mondata is: „Sine Ulis enim пес constituuntur reges, пес principantur." Váczy szerint ez termé-1 A divinum atque canonum institutum csak a privilégium fori-ra és a privilégium canonis-ra érthető. Utóbbi szerint papi ember bántalmazásáért kiátkozás jár, előbbi pedig az egyháznak azt a kiváltságát jelenti, hogy a papot nemcsak egyházi, hanem polgári és bűnügyi vétségekért is csak egyházi bíróság előtt lehet felelősségre vonni. (J. Bapt. Sägmüller: Geschichte des katholischen Kirchenrechts, Freiburg 1909, 216. s köv. 1., továbbá P. Kirn: Der mittelalterliche Staat u. das geistliche Gericht. Zschr. der Savigny-Stiftung für Rechtsgesch. Kan. Abt. XV. (1926), 162. s köv. 1.). Ez ellen pedig nyilván az cselekszik, aki világi bíróság elé kényszeríti a püspököket. 2 Mivel a négyszemközt való figyelmeztetés szembe van állítva a nyilvánossal, az Ilosvai kódex secreta jelzője minden bizonnyal az eredeti szöveg része lehetett (ld. Szentpétery: Scriptores . . . II. 023. 1. k) jegyzet: „tunc secrete renimerit audire secreta monita".) Éppen ezért a publicus melléknév értelme itt természetesen: nyilvános. 3 Az utolsó mondat „Si te non audierit" része magától értetődően a négyszemközt való figyelmeztetésre vonatkozhatik csak: a nyilvános eljárás a király részéről tehát csupán annyi, hogy jelenti az ügyet az egyháznak.