Századok – 1943

Ismertetések - Horváth Ambrus: Koppi Károly működése. Ism.: Csóka J. Lajos 261

SZEMLE „annál inkább törekszik nemesei számának növelésére, minél viharosabbnak, vésszel teljesebbnek látja az időket". (27. 1.) E kancelláriai fordulat szépsége (Ferdinándy nyomán) annyira rabul ejti a szerzőt, hogy bár nem jogszabály, mégis a nép- és családvédelmi törvény ősi nyomai közé iktatja. A XIII. századtól azután már nem kell olyan fáradságos munkával keresni a nyomokat. Társadalmi problémák mindig voltak, ezek megoldására törekvő jogalkotás is történt, bár ennek a mai szociálpolitikától való távolságát csak történelmileg iskolázott fő tudja áttekinteni. Ezért az ősi nyomok feltárása után szemelvényeket kapunk jog- és társadalomtörténetünkből, melyek során a rabszolgák felszabadítása, a nemesi szabadság védelme, a zsidókra nézve alkotott, szabályok, a jobbágyok szabad költözködése, majd a nemesi ingatlanjog tételei a rendszeresség szándékával sorakoznak fel. S. munkájának igen sok helye megérdemelné a szószerinti idézést, de ettől itt tartózkodnunk kell. Csak annyit említünk e részek jellemzéséül, hogy a szerző viszont dúskál az idézetekben, s a legkülönbözőbb történeti és jogi felfogások képviselőit békés együttesben szólaltatja meg. A mű élén álló elvi bevezetésben XII. Pius pápa, a belügyminiszter, a belügyi államtitkár, Pauler Ákos, Varga László jezsuita és több pécsi professzor nyilatkozik. A tárgyalásban egy lapon szerepelnek Eckhart Ferenc és Molnár Kálmán, vagy Timon Akos idézetei; Hajnik és Timon társadalomtörténeti nézeteit szerencsésen egészítik ki Sinkovics, Szabó, Kring új eredményei, bár Mályusz munkássága és Váczy legtöbb cikke még ismeretlen a szerző előtt. Társadalomtörténeti felfogása is ezeknek a nem túlságosan egybehangzó nézeteknek a mozaikja. Timon Akos csábítja pl. a szent istvánkori szabad parasztok említésére, kik azután kiváltságaikat vesztik (16., 24. 1.), vagy a „magánjogilag szabadok" elnevezés használatára, melybe azután várjobbágyok, várszolgák, hospesek és ama szabad parasztok tartoznak (16., 17. 1.). Ne higyjük azonban, hogy S. könyve merő kompiláeió: szerepelnek benne saját eredményei is, így a zsidójog fejlődésével kapcsolatban, vagy a „családiság" jellemzésénél, melyet e folyóirat olvasói mái jól ismernek Eckhart Ferenc kimerítő bírálatából (Századok 1938., 80—87. 1.). S. legújabb művéből kivehetően a családiság abban különbözött az ősiségtől, hogy az szokásjogi, ez tételesjogi alapon nyugodott (42. 1.). Hogy ezzel megváltozik-e egy intézmény tartalma, erősen kétséges. Befejezésül S. megvédi Werbőczyt a nemesi egyoldalúság vádja ellen. Hiszen a Kézaitól átvett hagyományt előadva közös eredetűnek mondja a nemest és jobbágyot, s ezzel enyhíti a különböző jogállapotból származó éles feszültséget! Ezért „Werbőczy Hármaskönyve társadalomszemléletének egyetemességével, tárgyilagosságával és feltétlenül keresztény magyarságával méltó záróköve ... a magyar nemzet félévezredes társadalompolitikai törvényalkotásának is" (64. 1.). E megállapítás viszont a könyv méltó záróköve. Bónis György (Kolozsvár). Horváth Ambrus: Koppi Károlv működése. (Palaestra Calasanctiana, 34.) Szeged 1940. 8° 117 1. — Koppi Károly (1744—1801) piarista egyetemi tanár működésének ismertetése és értékelése érdekes, de nem könnyű feladat. Az írónak ismernie kell a XVIII. sz. második felének tudományos felkészültségét és törekvéseit, látnia kell az egymással szembekerülő szellemi áramlatokat és világnézeti különbségeket. Elismerjük, hogy H. nagy szeretettel és szép készültséggel fogott feladata megoldásához, ítélőképességének vagy tán tárgyilagosságának ereje azonban nem egyszer váltotta ki ellenmondá-