Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

18 GITOTH KÁLMÁN idézett mondat fordítása tehát: ,,. . . Isten . . . megtiltotta, hogy őket (t. i. püspököket) világi törvénynapon elmarasztalhassák". A másik kérdés: mit jelent az „in publicum protrahere" kifejezés. A publicus, -a, -um jelentése a klasszikus latinban: nyilvános, állami; főnévként használt alakja: publicum, -i, pedig „állami terület, állami tulajdon, állami hatáskör" jelentésben fordul elő. A keresztény korban hasonló jelentéstartalommal szerepel ez a szó: az egyházi bíróval (ecclesiasticus iudex) szemben a világi bíró neve publicus vagy secularis iudex; az egyházi bíróság (ecclesiasticum iudicium) ellentéte a világi bíróság, publicum iudicium 1 Sokszor el is hagyják e kifejezésekből a iudex és a iudicium szót, s így a publicus önmagában jelent világi bírót, a publicum pedig világi bíróságot.2 Az in jmblicum protrahere kifejezés tehát azt jelenti: világi bíróság elé hurcolni, kényszeríteni. Ez a szöveg összefüggése alapján természetes is. Az előző mondatban t. i. azt fejtegeti az író: mit tiltott meg Isten? Azt, hogy a papokat bántsák, azaz világi törvényszék ítéljen felettük. Az a mondat pedig, melyben az in publicum protrahere kifejezés szerepel, azt magyarázza: ki bántja a püspököket? Nyilván az, aki az előző mondatban kifejezett tilalommal mit sem törődik, s az faeere licuit. et tribunis plebis, quando publice et apud populum citabant reos". Forcellini: i. m., s. v. diem dicere. 1 A publicus 3 és publicum, -i antik használatára ld. Forcellini i. m. és Georges: Ausführliches Handwörterbuch s. v. publicus. A kereszténykori fejlődésre pedig ime néhány példa: Sed quaecumque causatio quotiens inter clericum et saecularem vertitur, absque presbytero et arcidiacono . . . iudix publicus audire negotium non praesumat. MGH. Leg. Sect., Cone. ... Т. I. ed. Fridericus Maasen. Conc. Aurelianense c. 20. — Pervenit ad saneta synodo, quod iudicis publiai contra veternam consuetudinem per omnes parochias vel monasteria, quae mos est episcopis circuire, ipsi inlicita praesumptione videantur discurrere. Uo. Conc. Cabilmense, c. 11. (210. 1.) •— Sanctitum est, ut nullus episcopum aut sacerdotem, vel clericum apud indices publicos accusare praesumat, sed apud episcopos. Benedictus Levita Lib. I. 390. c. Pertz: MGH. Leg. II. Cap. Spuria 09. 1.; Qui relicto ecclesiastico iudicio publicis iudiciis purgari voluerit . . . locum suum amittat. Uo. Lib. III. c. 155., 112. 1. (Megjegyezzük, hogy az Intelmeknek semmi kapcsolatuk nincs a fennebb idézett helyekkel. A példák kizárólag az általános szóhasználat megvilágítására szolgálnak.) Ld. még: MGH. Leg. Sect. Conc. II. T. I. P. II. 58., 192., 796. 1. 2 Clerici sine ordinatione episcopi sui audire vel interpellare publicum non praesumant; sed si pulsati fuerint, sequi ad seculare iudicio non morentur. MGH. Leg. Sect. Conc. III. T. I. c. 11. (22. 1.) — Ha valaki hamis bizonyságot tesz, megbüntetik: Et si talis persona, fuerit, ut non habeat unde compositio facere, tune publicus debeat eum dare pro servo. Pertz: MGH. Leg. IV. 133. 1., továbbá uo. c. 128. (158. 1.), c. 148. (173. 1.), c. 153. (175. 1.) és Nemo enim clericum quemlibet in publico examinare paesumat, nisi in ecclesia. Mansi: Sacr. Conc. nova et ampliss. collectio 1759—98, t. XII. (2. kiad. 1901) 914.1.