Századok – 1943

Ismertetések - Forsthoff; Ernst: Deutsche Ferfassungsgeschichte der Neuzeit. Ism.: Bónis György 256

240 TÖRTÉNETI IRODALOM élesztő-anyagot teremtett, alapot, amelyhez az egységes román nemzettest ébresztői sokáig ragaszkodtak. Cantemir szerint a hajdani Dácia a Kárpátokon innen és túl egyaránt magába foglalta a románok-lakta földet; Erdély csak a magyar honfoglalás idején szakadt le róla. Miután azonban leszakadt, külön életegész része lett: Cantemirnak nem jutott eszébe, hogy a hajdani egységet fájlalja, visszaállítását szükségesnek vélje. Egységeszméje megmaradt a közös eredetből következő népi azonosság tudatánál, politikai jellegű következtetéseket nem vont le belőle. Ugyanakkor, amikor a krónikaírók kialakították a közös eredetre támaszkodó népi és nyelvi azonosság tanát, ami a nemzeti ébredés korában, az eszmélkedés folyamatában alapvetően fontosnak mutatkozott, a protestáns térítések visszahatásaképen képződött egyházi irodalomban felvetődött a közös (ortodox) vallás eszméje, ami a későbbi kor nemzeti küzdelmeiben olv félelmes fegyvernek bizonyult. Erdély ezekben az elgondolásokban alig játszott szerepet. Az írók keveset foglalkoznak vele; gondolkozásuk más keretekhez szokott, a népi azonosság eszméje nem volt elég erős ahhoz, hogy új politikai szemlélet alapja lehetett volna. A XVII—XVIII. századi vajdaságok vezetőembereinek politikainemzeti öntudata más fogalmakhoz kötődött: moldvainak, illetőleg havaselvinek érezték magukat, egyetemes románságuk és római eredetük élménye ettől független valami volt. Az egységeszme fejlődése tehát ebben a korban még nem érte el azt a fokot, hogy politikai elgondolások mozgatójává válhatott volna. S ez még jóidéig nem következett el: a szélesebb rétegek gondolatvilágában csak a XIX. század folyamán vert gyökeret az eszüie, miután az Erdélyben megszületett új szemlélet, a balázsfalvi iskola jellegzetes dákoromán nacionalizmusa friss lendületet vitt fejlődésébe. Figyelemreméltó, hogy az egységgondolat új fellendülése Erdélyből indult el, pedig ott a román nemzeti érzés nélkülözte azt a jelentős erkölcsi és gyakorlati támogatást, amit a saját állami keretek jelentenek; csakhogy a vajdaságokban, amelyek akkor fanarióta uralom alatt tengődtek, még sokkal kevésbbé kedveztek a viszonyok effajta eszmék kibontakozásának. Elekes Lajos. Forsthoff, Ernst: Deutsche Verfassungsgeschichte der Neuzeit. (Rechtwissenschaftliche Grundrisse, hrsg. v. OttoKoellreutter.) Berlin 1940. Junker u. Dünnhaupt. 8° XII, 212 1. Az újkori német alkotmánytörténetet összefoglalóan tárgyaló művekben, mint F. is jól tudja, nincs hiány. Meister történettudományi kézikönyvében már 4. kiadását érte meg Fritz Härtung munkája (Deutsche Verfassungsgeschichte vom 15. Jahrhundert bis zur Gegenwart, 1933) ; Adolf Zycha nagyobb igényű összefoglalása a magánjog történetén kívül a tágabb értelemben vett közjogi ágak (büntetőjog, perjog) fejlődését is áttekinti (Deutsche Rechtsgeschichte der Neuzeit, Weimar 1937); Hans Erich Feine kisebb terjedelmű tankönyve is rendelkezésre áll (Deutsche Verfassungsgeschichte der Neuzeit. 2. Aufl. Tübingen