Századok – 1943

Ismertetések - Fekete Nagy Antal: Trencsén vármegye. Ism.: Kring Miklós 245

TÖRTÉNETI IRODALOM 249 a szerző keze meg volt kötve, a bevezető tanulmány tárgyát és célját modern nézőpontok szerint nem határolták el. F. dolgoza­tában jónéhány olyan problémát vet fel s igyekszik megoldani, amely külön tanulmányba kívánkoznék. A bevezetést határozottan túlzsúfoltnak érzem. A szerző 60 oldalon kénytelen fejlődésképet rajzolni, holott a hatalmas anyagban meglátott problémák alapján e célból önálló kötetre volna szüksége. Töprengéseinek, a kérdések bogozása közben megtett útjának csak kis részéről adhat beszámolót. A bevezető fejezet négy fontos, eddig jobbára ismeretlen, illetőleg megoldatlan problémát tisztáz: 1. a megye keletkezésének, helyesebben a magy'ar uralom kezdetének időpontját, 2. a prédiális nemesség, 3. a különleges trencséni soltész-réteg kialakulását, 4. az egyes nemzetiségek részvételét a megye megtelepítésében. Ezen kívül pontosán megismerjük a középkori birtoklás törté­netét. Megtudjuk, hogy az úgynevezett gyepűrendszernek Tren­csénben jóformán semmi nyoma sincs s hogy ennek szerepét már kezdettől fogva a várvonal töltötte be. A szerző felfejti azokat a szálakat is, amelyek a megye társadalmát az ország társadalmi rétegeivel kapcsolják össze. A bevezető fejezet tehát a megye betelepülésének és társadalma kialakulásának megrajzolásával oly szilárd alapot teremtett, amelyre később biztosan építhet a megye történetének írója, illetőleg az, aki a Felvidék település­történetét dolgozza majd fel. Szinte évtizednyi pontossággal sikerült F.-nek meghatároznia a magyarság trencséni megtelepedésének kezdetét. A magyarság megtelepedésére a megyét kettészelő Vág völgyének déli kiszélese­dése és a megye délkeleti, alacsonyabb fekvésű szeglete, a báni me­dence volt a legalkalmasabb. Ezek a vidékek szorosan csatlakoz­tak a magyar települési tömbhöz, amelybe Trencsén és Ugróc várak környéke — F. szerint — már a Szent István halálát követő évtizedekben beletartozott. A két fő települési területen kívül a XII. sz.-ban magyar kézen volt a rajeci völgy is, sőt a század végére a magyarság már birtokba vette a megye egész területét és megszállta a nagyobb folyóvölgyeket. A korai megszállás mellett bizonyít az északi várak említése s a magyar, német és szláv eredetű egykori várkatonaság falvainak egymásbakapcsolódó láncolata a Vág völgyében és a báni medencében. Trencsén történetében nagy szerepe volt a váruradalmaknak. F. vizsgálja kialakulásukat s rámutat a szoros kapcsolatokra, amelyek a társadalom fejlődése s a váruradalmak között fenn­állottak. Ennek során veszi számba azokat az elemeket, amelyekből a trencsénmegyei nemesség összetevődött. A kisebb birtokú nemesek egy része várjobbágyi eredetű, másik része pedig a XIV. sz. óta nemességre emelt jobbágyok közül került ki. A na­gyobb birtokú nemesség az idegen származású adományosokból s a szomszéd megyebeliek közül beházasodottakból alakult. Számát és szerepét tekintve igen jelentős, de eddig kevés figyelemre méltatott réteg volt a prédiálisoké. A korán magánföldesúri kézre jutott várak előkelőbb elemei, amelyek még nem szakadtak

Next

/
Thumbnails
Contents