Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 17 atque sanctitatis fecit participes et ab humano die interdixit reprehendendos esse per David deificum regem: Nolite tangere christos meos. Ille enim tangit christos dei, qui contra divinum atque canonuminstitutum sacriordinis viros falsis criminationibus fedat, atque in publicum prohtrahit. Quod te omnino fili mi agere prohibeo, si vis beatus vivere et tuum regnum honestare, quia in his rebus imprimis offenditur deus. Si accidente casu culpa reprehensione digna super aliquem horum, de quibus sermo est, ceciderit, quod absit, corripe eum ter, quater inter te et ipsum solum iuxta preceptum ewangelii. Si tunc rennuerit audire monita, adhibenda sunt sibi publica secundum hec: Si te non audierit, die ecclesie. Nam si tu ordinem servabis gloriosam tuam penitus exaltabis coronam."1 Váczy Péter tudva azt, hogy Szent István korában az egyház mindenütt az állam kereteiben, annak hatalma alatt állott, s tudva azt is, hogy a többi források szerint nálunk is hasonló volt a helyzet e tekintetben, természetesnek tartotta, hogy az Intelmekben, mint egykorú forrásban, ugyanilyen felfogásra fog bukkanni. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a fent közölt szövegből csak a corripe eum ter, quater inter te et ipsum solum iuxta preceptum ewangelii rész ragadta meg a figyelmét, s ennek alapján vonta le következtetését: hogy az egyháziak az Intelmek szerint is a király büntetőhatalma alá tartoztak. Valóban: ha csak ez a rész vonatkoznék erre a kérdésre, Váczy felfogása helyes is volna. Mivel azonban az •egész fent közölt szöveg vonatkozik az egyháziak felett való bíráskodásra, az a kérdés: vájjon a Váczy által idézett részlet végső konklúziója-e az író fejtegetéseinek, vagy pedig csupán az egyháziakkal szemben alkalmazott eljárás egyik mozzanatára vonatkozik. Két antik ízű kifejezés van e szövegrészben, mely első olvasásra talán nem egészen világos, s így a kutatók tekintete, úgy látszik, elsiklott felette. Az egyik: hogyan kell értenünk ezt a mondatot: . . . „deus ... ab humano die interdixit reprehendendos esse" (sc. pontifices); a dies itt nyilván dies iudicii értelemben áll, azt jelenti tehát „törvénynap"; a ,.humanus"= emberi jelzőt pedig „világi" jelentésben használja az író.2 Az 1 Szentpétery: Scriptores, II. 623. 1. 2 Annál is inkább a világi bíróságra kell értenünk a dies humánus kifejezést, mert a dies törvénynap értelemben elsősorban a diem dicere = törvénybe, ítéletre hívni kifejezésben szokott előfordulni. Ilyet kitűzni, tartani pedig az antik korban csak az állami tisztviselőknek és a néptribunusoknak volt szabad. ,, . . . diem dicere in re forensi significat in judicium vocare et diem praestituere, qua die reus ad causam dicendam praesto sit: quod solis magistratibus Századok 1943, I—III. 2