Századok – 1943

Tanulmányok - SZILÁGIY LORÁND: Összehasonlító írástörténet 228

232 SZILÁGYI LOliÁND kivéve magyar vonatkozásban, ahol az Országos Levéltár eredeti anyagát is felhasználta. Ez azonban a tisztánlátást egyáltalában nem zavarhatja, mert — mint látni fogjuk — a magyar írásbeliségnek az akkori ,,Kelet"-Európában különösen jellemző, valósággal vezető szerepe volt. Az a kor, amellyel a mű szövege, illetőleg illusztrációi kezdődnek, átmeneti kor. Egy előbbi írásstílus — melyet talán a későbbi gót stílussal való szembeállítás kedvéért, s kerek vonalai miatt is „román stílusnak" nevezhetnénk — utolsó akkordjai. Az első három írásminta vagy mutatvány ezeket'a befejező mozzanatokat mutatja be: összesen 14 oklevél, az 1091 — 1185 közötti évekből, a francia, angol, dán, magyar, lengyel és svéd uralkodók és egyházi s világi nagyok okleveleiből. Az alaptípus mindezeknél az okleveleknél egy merev, pontosan függőleges írás, erős díszítésekkel, ezek azonban inkább már csak kísérő díszítési formák, nem alkotórészei a betűformáknak. Már itt is, éppúgy mint a fejlődés későbbi menetében, mindenkor külön képekben vannak bemutatva ugyanazon fejlődési foknak egyszerűbb megjelenési formái — amelyek gyakran az egykorú könyvírással vannak kapcsolatban s így mintegy hivatva vannak mindjárt azt is bemutatni — és külön az igazi „művészibb" értelemben vett oklevélírások. — Az eredmény mindjárt ezeknél az első próbáknál meglepő. Az említett változatos csoportban a legkülönbözőbb típusok és motívumok a legtávolabbi területeken gyakran alig néhány évnyi különbséggel (ami a legtöbbször csak a forrásanyag véletlenjétől függ) megtalálhatók, a legtöbbször csak kevés finomsági különbséggel. Így igen tanulságos és sokatmondó mindjárt az első szembeállítás, mely egy 1091-ből származó francia oklevelet (ez egyébként a legkorábbi dátum az egész gyűjteményben) állít szembe a mi Kálmán királyunk 1111. évi oklevelével, helyesebben egy általa megpecsételt magánoklevéllel (az egyik ú. n. zobori oklevéllel = Szentpétery: Kritikai jegyzék 43. sz.). Az egyezés — az oklevél egyébként már H. 1921. évi munkájában is szerepelt — a két egymástól alig húsz évre eső oklevél között oly meglepő, hogy feljogosít bennünket arra, hogy a könyvekről elnevezett nagy királyunk kulturális kapcsolatairól ilyen irányban is még eredményeket várhatunk; de egyszersmind ez a meglepő egyezés, véleményünk szerint, végleg kell hogy elutasítson minden gyanakvást, mely Kálmán király 1111-i oklevele ellen (főleg nyelvészeti érvekkel) felmerült. (Ld. még Szentpéterynek ebből a szempontból is nagyon tanulságos megjegyzéseit, Magyar oklevéltan 50—51. 1.) — Le hasonló módon tanulságos az az egybevetés, amely VI. Lajos francia király 1112. évi oklevelét állítja szembe Acha magyar főúr (ioubagio) dátumot nem viselő oklevelével (melynek keletkezését a forráskritika már más alapokból kiindulva 1116 és 1131 közé helyezte, Krit. jegyz. 52. sz.), úgyszintén VI. Lajos francia király 1108 és 1137 között keletkezett oklevelének párhuzambaállítása egy 1153. évi lengyel oklevéllel, vagy a St.-Denis-i apát egy 1123—1152 közti oklevelének párhuzama az uppsalai érsek 1164—1167 közt keletkezett