Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 15 annyira országa érdekei szerint járt el, lehetetlen, hogy eny­nyire letért volna a valóság talajáról — éppen a pogánvsággal szemben. Nagy fenyegető, sőt be is következhető (a poten­ciális feltétel is erre mutai !) veszedelmet kellett látnia e tekin­tetben — melyet ma még nem ismerünk. A mai tudományos álláspont szerint a magyar állam elő­ször a XII. század végén került komolyan szembe ezzel a problémával. A XII. század második felében t. i. a teológiai viták eredményeként Európában egyszerre több helyen súly os formában felütötte fejét a haeresis.1 ] 183-ban a pápa már örök átokkal sújtotta a katharokat. patarénusokat, Bresciai Arnold híveit — hogy csak a jelentősebbeket említsük. A magyar állam hatalmi látókörében ekkor tűnnek fel a Balkánon a bogumilok,2 s 1200-ban a pápa — ekkor már III. Ince — fel­kéri Imrét: kösse fel kardját a kereszténység védelmére, tar­tóztassa fel a mételyt, nehogy az a szomszédos területekre, így Magjarországra is „bcömöljön". Felhatalmazza a magyar királyt, hogy abban az eseiben, ha a bosnyák bán rem űzi ki a bogumilokat, vagyonuk lefoglalásával ő tegye meg ugyan­ezt Boszniában s a magyar királyság területén egyaránt.3 Mindez azonban — mint láttuk —, sajnos, csak a XII—XIII. század fordulóján van, nem Szent István korában. Hálás és szép feladat lesz az eljövendő kutatások számára annak fel­fejtése: mi lehetett kétszáz évvel előbb hasonló súlyos vesze­delem, mely Szent Istvánt a pogányság kérdésének mellőzé­sével a fenti tanács adására bírta? Az egyház helyzetének, állapotának fenntartása céljából különösen arra figyelmezteti a király leendő utódját, hogy itt még meglehetősen új lévén a keresztény egj ház,4 biztosításán 1 Schnürer i. m. II. k. 428. s köv. 1., továbbá: Henry Charles Lea: A history of the inquisition of the middle ages (London 1888). I—-III. k. Ld. különösen I. 57—125. 1. 2 Hóman—Szekfű i. m. I. 427—28. 1. 3 . . . Ne igitur huiusmodi morbus . . vicina corrumpat et in regnum, quod absit, Ungariae defluat labes eius, . . . serenitatem regiam rogamus . . . quatenus ad vindicandam tantam Christi et Christianorum iniuriam, potenter et regaliter accingaris; et nisi banus praedietus universos haereticos de terra suae potestati subiecta proscripserit; bonis omnibus confiscatis, tu eum et haereticos ip.sos non solum de terra eius, sed de toto Ungariae regno proscribes; et bona talium . . . confisces. Fejér: Cod. dipl. II. 380. 1. 4 Érdekes, hogy ez a gondolat — in monarchia adhuc quasi iuvenis et novella predicatur — még 1219-ben is megvan: II. András írja a pápának: „nos itaque tot et tantis pernitiis infamie perculsi rumoribus, novellám adhuc in regno nostro christianitatis plantationem non patientes evelli, compulsi, coacti, et inviti a terra sancta secessi­mus. Theiner: Vetera mon. hist. Hungáriáé, I. 20. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents