Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 13 Ugyanekkor az Újszövetségre még csak gondolati utalást sem találunk — ami annál feltűnőbb, mert magukban az egyes fejezetekben viszont sokkal több az újszövetségi idézet. Még kevésbbé van nyoma annak, hogy a munka megalkotásához valami köze lett volna a keresztény királytükör-irodalomnak.1 E tekintetben egyébként is félreérthetetlenül nyilatkozik az író: tanácsokat minden rendű és rangú ember szokott intézni barátaihoz, alattvalóihoz, gyermekeihez egyaránt. Egy általános szokás nyerhetett itt tehát irodalmi megvalósulást — ami Szent István esetében egyébként is különösen indokolt volt —, s végső fokon, úgy látszik, az Ószövetségből, talán éppen Salamon példabeszédeiből kaphatta az ösztönzést. Mindez azonban természetesen legfeljebb csak a műfaj kérdését érintheti: a munka maga koránt sem „szokványos". Jól látható ez rögtön az első fejezetben: az egyház állapotáról szóló részben. Mindenekelőtt azt szögezi le a király: miért ez a rész került az első helyre? Magyarázat az idoneitas elve: az t. i., hogy király csak hű, mégpedig a katolikus hit elveitől átitatott lelkű egyén lehet. Nem elég csak névleg katolikusnak lennie, vallásosságának a gyakorlatban tettekben is meg kell nyilatkoznia. Dogmatikai szempontból e tekintetben az athanáziusi szentháromsági an szolgál kritérium gyanánt. Engel feltűnőnek tartotta: miért hangsúlyozza az Intelmek első fejezete annyira az athanaziusi hitvallást? Szinte úgy érezte, mintha egy másik szentháromságtani felfogással szemben tenné ezt a szerző. Mivel pedig Szent István korában ennek különösebb értelme nem lett volna, kétely támadt benne az Intelmek korát illetően, mert nyugaton e tekintetható. (Ld. Magyar Nemzeti Múzeum, Kézirattár : Cod. Lat. med. aevi 407. sz. és uo. Fol. Lat. 4023. 77., ill. 11. 1.) 1 Ha mégis lenne közvetlen kapcsolata az Intelmeknek a keresztény királytükör-irodalommal, ez legfeljebb a műfaj kérdését érintheti. A nyugati király tükrök azonban még e tekintetben sem igen jöhetnek számításba. Ez a speculum-irodalom t. i. elmélkedő jellegű polemikus publicisztika. Tárgya: milyen általában a jó, az igazi király? A papi szerzők ennek megfelelően rendszerint harmadik személyben beszélnek. Ezzel szemben a magyar Intelmekben maga a király első személyben beszél fiához, s így természetesen a tanácsoknak is konkrétebbeknek kell lenniök. Ilyen műfajú királytükröket pedig szinte kizárólag csak Bizáncban írtak. Hangban, tárgyban ezek között is legközelebb áll az Intelmekhez Bazilios császár királytükre. (Erre mái' Inchofer rámutatott — túlozva is talán a kapcsolatok mértékét. Annales Ecclesiastici, Pos. 1796. T. I. Vol. 11.264—65.1. Hasonló véleményen volt Fojérpataky is: Vallásirodalom az Árpádok alatt. Figyelő 1877, 109. I. A kapcsolatok mértékére nézve valószínűen Balogh véleménye a helyes: Minerva 1931, 114. 1. A kérdés mindenesetre további kutatásokat kíván.)