Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

12 GITOTH KÁLMÁN tisztelettel kell fogadni és megtartani ezeket a tanácsokat, ha nem akar Salamon engedetlen fiának szomorú sorsára jutni. Ez általános jellegű indokolás után a király váratlan fordulattal éles, egyéni hangon intézi fiához szavait: eddig minden kényelme megvolt, minden kedvtelése teljesült, külső hadjáratokban és különféle népek betöréseiben nem volt még része; most azonban már itt az ideje, hogy ne éljen ilyen elpuhultságban, mert esetleg kényelmessé és kényeskedővé válik; ez pedig az erények eltömpuláf ára vezetne és könnyen a bűnök melegágya lehet. Engel és Mátyás Flórián e részben éles hangja miatt korholást látott. Valójában azonban minden valószínűség szerint csupán a gyermekkor van itt szembeállítva a férfikorral s ennek követelményeivel. Fogasabb kérdés már az: hogyan kell értelmeznünk a szövegnek ezt a részét: ,.quer es .. . expeditionum laboris atque diversarum gentium incursionis expers, in quibus ego iam fere totam meam contrivi etatem". Az Intelmek akkor keletkezhettek jellegüknél fogva, mikor Imre a serdülőkorba fordult: Hóman megállapítása szerint körülbelül 1015-ben.1 Felmerül azonban a kérdés: milyen külföldi hadjáratokban vehetett részt István, s milyen különféle népek törtek be országába 1015-ig? Hiszen tudvalevően István jó viszonyt tartott fel szomszédaival, s komoly külső támadás is csak egyszer, jóval később, 1030-ban, tehát közvetlenül Imre halála előtt érte az országot.2 Mint látható, az egész bevezetésen szinte komor ótestamentumi hangulat vonul végig; belőle az igazságos, a bűnt szigorúan büntető Teremtő alakja domborodik ki. S ennek a szövegben kézzelfogható nyomai is vannak. A szülői engedelmességet Salamon példabeszédeinek szószerint való idézésével köti a király fia lelkére. A felhozott példák is mind ószövetségiek: Mózes törvénykönyveiből vagy hat stiláris egyezést állapít meg Balogh .3 egy pedig a Királyok könyvéből való. 1 Magyar Szemle 1930, 201. s köv. 1. 2 Hóman—Szekfű: Magyar történet, 3. kiad. I. 233. és 239. 1. 3 Szentpétery: Seriptores Rerum Hungaricarum, 11. 619—620. 1. Balogh kiadása, sajnos, nem hibátlan: a IV. fejezetben (i. m. 623. 1.) nominem van neminem helyett. Ebben a mondatban pedig: Si eris pacifieus, tune dixeris rex et regis filius atque amaberis a cunctis militibus (uo.) — a dixeris helyén az eredetiben diceris áll (s ez a helyes gramatikai szempontból is: az act. fut. perf.-nak, vagy coni. praes. perf.-nak nyilván semmi értelme sem volna a szövegben; már csak azért sem, mert a rex mint subi, praed. passiv alakot kíván. Az atque-vel kapcsolt másik, ugyanazon személyre vonatkozó állítmány: amaberis pedig pontosan mutatja, hogy a dico igéből is ugyanazon igeidő kell: pass. fut. imp., tehát diceris). Az V. fejezetben (uo. 624. 1.) causa digni-t közöl Balogh: az eredetiben causa digna olvas-