Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
SZ. GELLÉRT DELIBERATIO-.TÁ N AK FŐFORRÁSA 181 1. A Deliberatio-ban van sok olyan hely, amely azt mutatja, hogy Szent Gellért görög eredetiben is olvasta Ps. Dionysius művét. 2. Manitius és Batthyány állítása alapján megállapítható, hogy Gellért a haeresisek felsorolásában Epiphanius hasonló tárgyú munkáját követi, még pedig nem a latin fordítást, mivel ez akkor még nem volt meg, hanem a görög eredetit. 3. A nevek etimológikus magyarázatában nem Szent Jeromos: ,,Liber inter -pretationis Hebraicorum nominum" c. könyvét, hanem az Eusebius által összeállított Onomastica Sacra-t követi. Elz érvek közül legnagyobb hordereje az elsőnek тал), amennyiben néhány szó, így például az „essentiatio", Dionysius Areopagita már ismert latin fordításaiban nem található meg és ezért Szent Gellért eredeti fordításának látszik. A második és harmadik érv, amint látni fogjuk, nem állja meg a helyét, mert Szent Gellért mindkét esetben nem görög eredetiből idéz, hanem leggyakrabban használt forrásmunkájából, Sevillai Izidor Etymologiarum-ából. Meg kell emlékeznünk végül a Deliberatio külföldi méltatásáról. Manitius, a latin középkor nagy ismerője főként J. A. Endres1 és G. Morin2 tanulmányára támaszkodva nagy elismeréssel ír3 a Deliberatio-ról. Méltatása annál fontosabb, mert minden esetben tudományos megalapozottsággal, forrásmunkák alapján történik. Ő mutat rá a legtöbb forrásra, azonban ezirányü megállapításai nem mindig helytállók, mert sok esetben hitelt ad Batthyány lapalji jegyzeteinek. Két nagyobb tévedése, hogy Szent Gellért a csillagok és a szelek tárgyalásában Papias munkáját követi és hogy a haeresiseket Epiphanius alapján sorolja fel. De mindenkép figyelemre méltó, hogy míg magyar szerzők a Deliberatio-t a „legzagyvább" munkának minősítették, vele alig foglalkoztak, a nagytekintélyű Manitius nemcsak méltatja, hanem kora egyik legsajátosabb és legértékesebb munkájának tartja. Mint látható, a Deliberatio megítélésében két ki nem engesztelhető, túlzó irány áll szemben egymással. Az egyik (Mátrai és Pauler) nem talál a Deliberatio-ban semmit, ami mélyebb értékekre mutatna; a másik (Karácsonyi és Ibrányi) éppen e munka révén Szent Gellértet úgy mutatja be, mint а XI. század tudományos, teológiai irodalmának egyik fő képviselőjét, aki nemcsak korának minden tudományában jártas, hanem a keleti görög egyház műveltségének is ismerője. Mindkét irány túlzottnak bizonyul; tévedéseik onnan erednek, hogy a magyar tudományosság eddig -— egy-két tanulmány kivételével -— csak méltatta, ismertette a Deliberatio-t, de nem foglalkozott eleget forrásainak kérdésével. Szent Gellért korának egyik legműveltebb férfia volt; 1 Studien zur Geschichte der Fviihscholastik. Philosophisches Jahrbuch 26, 340—359. 1. Ez a tanulmány azért fontos, mert már rámutat, néhány helvre, ahol Gellért Izidort idézi. 2 Revue Bénédictine 27, 516. 1. 3 M. Manitius: Geschichte der lateinischen Literatur des Mittelalters, II. 74—81. 1.
