Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
SZ. «ELLERT DELIBERATIO-.TÁNAK KO L?ORR.\S A 179 hogy ezek nem a forrásmunkákból vett idézetekalapján, nem is az akkori művelt köznyelvi használatból kerültek a Deliberatio-ba. Márpedig a felsorolt szavak közül egyik-másik abban a korban elterjedt használatban lehetett, a legtöbbről pedig kimutatható, hogy .Szent Gellért valamely idézett forrásmunkájából való változatlan átvétel, pl.: anagoge, monas,1 piri flegetonta, thearchia, Uriel stb. Annál szembetűnőbb, hogy Szent Gellért egész művében egyetlen egy görögül írt szó nem fordul elő, pedig leggyakrabban használt forrásában, Sevillai Izidor Etymologiarum-ában mindegyre találkozunk görög eredetű szavakkal. Ezek átírását azonban Gellért mintha tudatosan elkerülné. A kérdés mindenesetre további vizsgálatot kíván: a Deliberatio-ban előforduló összes görög szavakat meg kell vizsgálnunk abból a szempontból, hogy Szent Gellért eredeti szavai-e, vagy a forrásmunkákból való idézetek. Csak azután beszélhetünk minden tévedést kizáróan arról, hogy Szent Gellért a latin Nyugat és a görög Kelet összekötő pillére volt. Karácsonyi után, nagyrészt az ő nyomdokait követve Hajdú Tibor adta „Szent Gellért „Deliberatio" e. művének méltatását"2 , itt-ott minden megalapozottság nélküli megállapításokkal. Ezzel szemben új utakon indul el a Deliberatio megértése felé Kühár Flóris „Szent Gellért Bakonybélben" c. tanulmányában3 . Megpróbál belehelyezkedni Szent Gellért középkori lelkébe ; nagy megértéssel tárja fel istenkereső lelkületét, „száguldó érzésvilágát", gazdag, színes, de nyugtalan fantáziáját, mely nem tudott alkalmazkodni a logika és a dialektika merev szabályaihoz. A Deliberatio-t értékelő újabb munkák közül Ibrányi Ferenc tanulmánya a legértékesebb. Amint Ivánka Endre megjegyzi: „Szent Gellért művének számos helye itt kap először kielégítő magyarázatot és gondolatvilága teljes egészében itt tárul fel előttünk oly behatóan tárgyalva, mint eddig sohasem".4 Ibrányi hozza elsőnek közel a Deliberatio-t a magyar tudományossághoz; nem egy középkori „aszkéta szerzetes" különös és homályos elmélkedéseit, hanem tudományos irodalmunk legrégibb emlékét látja meg benne. Először kora hasonló tárgyú hittani művei közé állítja be a Deliberatio-t. A VIII—XI. század a középkori teológia bevezető korszaka; fő feladatának tartja átvenni, feldolgozni és áthagyományozni a patrisztika hittudomány-anyagát, összegyűjteni, rendszerbe foglalni mindazt, amit az egyházatyák az egyes szentírási helyekről mondottak. Nem volt ez puszta mechanikus munka: minden író azt gyűjtötte, ami lelkivilágának leginkább megfelelt, s még ezt is átszűrte saját hitén, úgy, hogy bár mások szavaival, saját gondolatait fejezte ki. A teológia főforrása 1 Már Batthyány megjegyzi: Etiam apud S. Gregorium lib. 9. Moral. 2. monadom pro unitatem usurpatum legimus. (B. 43.) 2 Pannonhalmi rendtört., I. k. 369—97. 1. 3 Századok 1927, 305—319. 1. 4 Ivánka : Szent Gellért görög műveltségének problémája. (Budapest 1942), 4. 1. 12*
