Századok – 1943

Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173

Szent Gellért Deliberatio-jának főforrása. I. A Deliberatio a történeti irodalom tükrében. A magyar irodalomnak legrégibb emléke a vértanúhalált halt Szent Gellért püspök műve: „Deliberatio supra Hymnum Trium Puerorum ad Isingrimum Liberalem ".Ügy tekinthetjük, mint a keresztény kultúrának magyar földön született első szellemi termékét. A magyar tudományosság mindeddig mégsem szentelt kellő figyelmet erre a felbecsülhetetlen értékű munkára. Megfelelő kiadása mindmáig hiányzik,1 kellő megértésére és méltatására még alig történt kísérlet. A vele foglalkozó irodalmat két csoportra oszthatjuk. Az egyik, a mult század tiszta empirista-racionalista felfogásának hatása alatt, a középkort már eleve csak a „sötét" jelzővel tudja illetni s minden belőle kikerülő szellemi terméket bizonyos kétkedéssel, lekicsinyléssel fogad. Nem érti meg, hogy a középkor látszólag fejlődés nélküli életének szépségét a hit szárnyalása és az örökkévalóság keresése teszi, s hogy ami üres formakultusznak tűnik fel, valójában a humanizmus magvainak elhintése. Ezért Szent Gellért munkájában sém lát egyebet zagyvaságnál, érthetetlen'ségnél, sivár adatok unalmas egybehordásánál. Ilyen értelemben 1 Kéziratát ma a müncheni állami könyvtárban 6211. sz. alatt őrzik; ide a freisingeni káptalan kézirataival került. K. Meichelbeck, a freisingeni egyház történetírója bukkant rá és írt róla először 1724-ben „Históriáé Freisingensis . . ." c. művében (Т. k. 141. I.). Utána Pez Bernát és Pray György szándékoztak kiadni, de a kéziratot nem tudták megszerezni. Végre miután Garampi bécsi nuncius kieszközölte, hogy a freisingeni káptalan a kéziratot Bécsbe küldje, a tudós erdélyi püspök, Batthyány Ignác gróf lemásoltatta és „Sancti Gerardi episcopi Cbanadiensis scripta et acta" címen Gyulafehérvárott 1790-ben kiadta. A következőkben a Deliberatio-t jobb híján e kiadás nyomán (a B. kezdőbetűvel és a megfelelő lapszámmal) idézzük. Batthyány kiadása azonban nem megfelelő: a gondatlan másolás miatt sok helyen értelmetlen. Amint Ivánka Endre megjegyzi, e mű még kiadatlan kéziratnak tekintendő. (Szent Gellért Deliberatio-ja. Problémák és feladatok. Századok 1942, 497. 1.) A kiadás hibás voltát már régen észrevették; Desewffy esanádi püspök a 90-es években újra ki akarta adni, de nem tudni miért, erre nem került sor. (Szinnyei: Magvar írók élete és munkái, III. к. 1111. b.)