Századok – 1943
Tanulmányok - BODOR ANDRÁS: Szent Gellért Deliberatió-jának főforrása 173
] 174 BODO« ANDBÁS tárgyalja mindenekelőtt Ompolyi Mátrai Ernő.1 Hogy mennyire távol állt tőle a középkor szelleme, mennyire nem értette meg a Deliberatio szépségeit, mutat ják következő szavai: ,,és amily különös e munka címe, épp oly sajátságos tartalma és szerkezete. Ha egyáltalán szerkezetről szó lehet oly műnél, amely a legzagyvább egyvelege a szónokló hangon tartott erkölcsi fejtegetéseknek, evangéliumi szakaszoknak, dogmatikus vitatkozással, a Szentháromság hármasságának monaszáról és enyvéről, a középkori scholasztikus tudomány heterogén ismereteinek minden egybefüggés, átmenet nélkül összehalmozott vegyülékével". S bár elismeri, hogy a Deliberatio-ban fel lehet lelni az akkori összes tudományok megállapításait, a XI. század problémáit, siet hozzátenni: ,,Reám is elidegenítőleg hatott e fejtegetett kérdések halmaza, mikhez semmi érdek nem köt már századunkban, és a Szentírás tanúságában megnyugvó elmélődésnek meddő modora."2 Még szigorúbban ítél Fauler Gyula: szerinte a Deliberatio „egyike a legélvezhetetlenebb, leginsipidebb olvasmányoknak. A XI. század majdnem összes téves ismerete a legrajongóbb, legmohóbb miszticizmussal csapong benne ide-oda, lehet mondani korlátlanul. Egy olaszvérű aszkétának napról-napra gyér munkaszüneteiben hevenyészett, forma tekintetből soha át nem vizsgált dolgozata."3 Tulajdonképen e rövidebb tanulmányok fordították el a magyar tudomány érdeklődését Szent Gellért munkájától. A Deliberatio-val foglalkozó tanulmányok második csoportja Szent Gellért munkásságát eléggé méltányolja, sőt itt-ott túlzásba is megy. A mérföldköveket, a Deliberatio kellő megértése felé, egy-egy új szempont, megvilágítás bevetésével Batthyány, Karácsonyi, Ibrányi, Ivánka rakják le; a többi tanulmány, Kühár Flóris szép dolgozatát és Manitius ismertetését kivéve, már megkezdett csapáson halad. A Deliberatio kiadója, gróf Batthyány Ignác püspök az, aki a munkához adott bevezetésében és jegyzeteiben elsőnek értékeli és illeszti be korába Szent Gellért müvét. Tiltakozik a felvilágosodás korában gyakori vád ellen, hogy a középkor tudománytalan; Szent Gellértet olyan nagy tudósnak és akkora ismerettel rendelkezőnek tartja, hogy éppen az ő munkáját hozza 1 Gellért, az első magyar scholasztikus. Figyelő 1878, IV. k. 209—223. 1. Azóta Ibrányi F. és Kühár F. kimutatta, hogy Gellért, bár önállót is alkotott, nem volt igazi szkolasztikus, hanem a középkori tudósoknak abba a csoportjába tartozott, amely a patrisztika anyagát átmentette a szkolasztikusoknak. * Uo. 212. 1. — Lényegében ugyanezeket mondja el röviden és népszerű formában „Szent Gellért mint író" е., M. E. jelzéssel megjelent cikkében (Fővárosi Lapok 1888, 266. sz.) melyet Csapodi Csaba (Szent István Emlékkönyv, Budapest 1938, III* к. 675. 1.) tévesen tulajdonít Pauler Gyulának. 3 Karácsonyi alább idézendő munkájának ismertetésében: Századok 1888, 57—65. 1. — Hasonlóan ír A magyar nemzet története az árpádházi királyok alatt c. művében (Budapest 1899, I. k. 66—68, 119—120. 1.) is.
