Századok – 1943
Tanulmányok - SINKOVICS ISTVÁN: Európai műveltség a magyar végvárak mögött 154
166 SINKO VICS ISTVÁN szal új lendülethez jutó latin nyelv és ugyancsak a reneszánsz hatása nyomán az írásban is egyre szélesebb körben használt magyar. A XVI. századiak jóformán kivétel nélkül latinul és magyarul írták vagy Íratták leveleiket. Az olaszos reneszánsz-műveltség nemcsak nyelvtudásban, mondatfűzésben jelentkező külsőség. Nemcsak annyi, hogy beszélgetés, levélírás közben egyre többször merítenek a művelt emberiség közös kincséből: az ókori írók, az eltűnt görög-római világ kifejezéseiből, mondásaiból, merő formaságból nem egyszer pogány elemeket is megelevenítve. A latin nyelvű levelekben a végvárakról, a török-magyar harcokról, az otthon és a külföld apróbb-nagyobb eseményeiről szólva, ismételten hivatkoznak a,,Deus OptimusMaximus"-ra, Jupiterre, az istenekre, a Fatum-ra, a Sors-ra. a Styx-i mocsarakra, Caesar-ra, Horatius-ra, Virgilius legjobb költőre", Hippocrates-re, Appollo-ra, Galenus-ra, a sztoikusokra, a plátói tökéletességre, olykor egész mondatot idézve, s a körülöttük lévő helyeknek latin nevet adva. Akinek a lelkét egyszer megérintette az új szellem, aki egyszer elért odáig, hogy felismerte az új eszmény, a humanitás értékét, azt a másokkal szemben elkülönítő jegyet, amit a humanista műveltség ad az embernek, annak egész életében nyomot kellett hagynia e találkozás feledhetetlen élményének. Nádasdy és humanista társai minden cselekedetüket úgy végezték, hogy tudták: hírük megmarad azután is, ha eltávoztak ebből a világból, ahol — mint egymást emlékeztették — nincsen ,,örök hajlékuk". Talán nemcsak a szavak játéka tartalom nélkül, amikor Nádasdy nádorrá választásakor Péchy Gáspár arra kérte az ,,isteneket": az új nádor alatt szerencsésen alakuljon az ország sorsa és „dicsősége, híre, neve necsak sokáig éljen az emberek ajakán, hanem az örök emlékezet az utódokhoz is átmentse".1 A hírnév kérdése, az, amit a földön az emberből egyedül t artott ak maradandónak, Nádasdyt is foglalkoztatta. Amikor a szlavóniai mezőkön emberfeletti erőfeszítések közt harcolva úgy érezte, hogy Velike és a többi ottani birtokainak elnéptelenedése után, néhány száz emberével, fizetetlenül, elhagyatottan nem tudja megállítani a veszedelmet, lemond a bánságról és az okot nyíltan megírja Ferdinándnak: inkább a királyi börtönökben pusztul el, sem mint örök időkre az ő nevéhez fűződjék Szlavónia elveszítése.2 A tudás, a fogékonyság és az élmények, amiket itáliai egyetemekről, könyvekből és humanista társaságokból hozott 1 Levele Nádasdy T.-hoz 1554. ápr. 20. 2 Mon. spect. Hist. Slav. Merid. XXXVI. 187. 1.
