Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

8 GITOTH KÁLMÁN utakon járt is, mint Békefi, végül mégis csak odajutott lényegileg, ahová elődje: az Intelmeknek nyugatról jött pap — „mert más nem lehetett" — nemcsak az írója, hanem legnagyobb részben a szerzője is. Sőt még Deér is — pedig az ő véleménye e téren erős visszakanyarodást jelent a Kovachich előtti felfogáshoz — bár nem nagy mértékben r feltételezi „a szakértő kezek" — nyilván papi ember — ,,támogatását ".1 E rövidre fogott áttekintés is világosan mutatja, hogy az Intelmek kutatóit állandóan zavarja — immár Kovachich óta — egy lappangó ellentét. A Nagyobb Legenda értesítése alapján t. i. el kellett fogadniok azt, hogy az Intelmek Szent István korában keletkeztek; viszont a kor egészére vonatkozó kutatások haladása, s ezzel kapcsolatban az Intelmek szövegéről tett megállapítások folytán szinte kényszerítve voltak annak elismerésére, hogy e munkát nyugati pap írta — nyugatról magával hozott műveltsége alapján. Ennek viszont az érem másik oldalán az lett a furcsa eredménye, hogy e kutatások szerint a szentistváni Intelmekhez szinte minden középkori írónak több köze volt, mint magának Szent Istvánnak. Nyilvánvaló tehát: annak megállapítása után, hogy az Intelmek szövege nem kompiláció, kor és szöveg e furcsa ellentéte is fordulathoz érkezett. Ennek kiküszöbölésére csak egy lehetőség van: ha megvizsgáljuk, mennyiben egyeztethetők össze az Intelmek megállapításai a ránk maradt többi, egykorú forrásokkal s az ezekből levont tudományos eredményekkel. Az Intelmek utóéletének fenti vázlata jó kiindulópont e tekintetben is: világosan látható belőle az az egyébként sem igen vitatható tény, hogy a történeti élet egésze és része, äZäZ dü forrás között sajátos dialektikus viszony van: a forrás magyarázza a kort, de éppen így a forráson is rajta van a kor bélyege. Az író nem tudja letagadni korát, melyben él, 1 Századok 1942, 439. 1. Ki lehetett az a papi műveltségű ember, talán sohasem fogjuk megtudni. A stílus azonban egyetmást elárul róla: a bevezetés kezdő mondatai erősen arengaízűek; ezen kívül az I. fejezetben szabályos átokformula van (Si qui aliquando infra tuam inveniantur potenciám, quod absit, qui hanc collacionem sancte trinitatis dividere vel minuere sive augere conantur . . . Szentpétery: Scriptores, II. 621. 1.), s a III. fejezet egyik mondata is hasonló fogalmazásit (Si accidente casu culpa . . . ceciderit, quod absit ... uo. 623. 1.). Mindezek pedig valószínűvé teszik, hogy ez a papi ember kancellár lehetett. Annál is inkább, mert olyan műveltséggel, ami ilyen politikai jellegű, a papi érdeklődés határait messze meghalad6 munka megírásához kellett, a középkorban szinte kizárólag a kancellárok rendelkeztek.