Századok – 1943
Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1
MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 9 bármennyire törekednék is erre. Hiába igyekszik például valaki ma megrajzolni: milyen lesz kétszáz év múlva az élet, soraiból minden igyekezete ellenére a ma képe buggyan elő. Ami pedig a multat illeti, e téren egészen meggyőző tapasztalataink vannak: a történetíró — Anonymustól kezdve számos példát idézhetnénk — bárhogyan akar is szabadulni kora befolyásától, munkájában sokszor nem a mult valódi képét rajzolja meg, hanem saját korát, vagy éppen — saját egyéniségét. Ilyen körülmények között természetes, hogy az Intelmek szövege sok tekintetben még akkor is jellemzően utalna arra a korra, mikor megfogalmazták, ha minden sora idegen forrásokból való átvétel lenne: írójuk öntudatlanul is azt látta volna jelentősnek forrásanyagában, ami felfogásának, céljainak megfelel. Tovább menve azonban: kétségtelenül megállapítható, hogy az Intelmek fejtegetéseinek konkrét, történeti valóság az alapja: az a közvetlen atyai hang — ezt hetyesen látta Horváth Mihálytól Deér Józsefig1 több kutató —, amely az egész munkán végig vonul, bizonysága annak, hogy itt valóban atya szól a fiához. S ha esetleg Deér Józsefnek lenne igaza, hogy a VIII. fejezet mai formájában nem későbbi betoldás, akkor ezt szövegszerűen is bizonyíthatnék: ebben a részben t. i. a nagy király éppen az ő rendelkezéseinek a megtartását ajánlja nyomatékosan fia és leendő utódja figyelmébe. Összefoglalva mindezeket, megállapíthatjuk: az Intelmek szövege nem állhat ellentétben Szent István korával s a nagy király intencióival. Mindezt természetesen minden eshetőségre számítva mondottuk csak. Ha t. i. elfogadjuk — aminthogy a Nagyobb Legenda alapján el kell fogadnunk —, hogy e munkát Szent István maga írta, feltétlenül helyesnek kell tartanunk Deér idevonatkozó megjegyzéseit is: „Még akkor is, lia a stilizálás aprólékos munkájában nem nélkülözhette — t. i. Szent István — a szakértő kezek támogatását, az első szerep mindenképen a királyé". E munkát nem írhatta le ..parancsra dolgozó, vagy éppen későbbi időben működő literátor, hanem csak olyan valaki, akire a politikai műért való egész felelősség nehezedett" . . . Mindezekből pedig szükségszerűen következik, hogy az Intelmekből egyenesen Szent István korának, sőt egyéni felfogásának, törekvéseinek, terveinek kell kibontakozniok. Különben is méltatlan lenne e nagy királyunk hatalmas egyéniségéhez, ha benne silány kompi-1 Horváth Mihály: Magyarország történelme, I. k. 244—245. I., ill. Századok i. h. 439—440. 1.
