Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 7 egyáltalán nem meglepő: már Péterffy óta ismeretes volt t. i. tudományos irodalmunkban, hogy Szent István törvényeinek első fejezetei karolingkori zsinati határozatokból való átvételek.1

Kézenfekvő volt így az is, hogy az Intelmek forrásait szintén e kor törvényeiben kell keresni. Ma már azonban — Bónis György kitűnő tanulmánya alapján — tudjuk, hogy a kapitulárékból kölcsönzött részek minden bizonnyal későbbi betoldások Szent István törvényeiben. Ezzel tehát megszűnt az elvi alapja is az Intelmek és a kapitulárék egybevetésének, gyakorlatban pedig ez az elgondolás — Békefi tanulmánya a bizonyság rá — már akkor, 1901-ben nem vált be. Tévedéséért azonban Békefit gáncs nem érheti: hasonló eset bármikor, bárkivel megtörténhetik a történettudományban. S bármennyire kereste is Balogh József ,,a szentistváni Intelmekben a szentistváni elemet", bármennyire más 1 Carolus Péterffy: Sacra concilia (Viennae 1742). Péterffy nyomán ez a megállapítás végigvonul egész tudományos irodalmunkon {Stiltingus, Kollár, Batthyány Ignác, Endlicher, Karácson Imre, Kollányi Ferenc egyaránt ismeri ezeket a kapcsolatokat. Ld. Závodszky L.: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai, Budapest 1904, 18. 1.). Ismerte ezeket az egyezéseket Békefi is: ő irányította Závodszkyt törvénykiadása elkészítésében (i. m. előszó). Závodszky Szent István, Szent László, Kálmán egész törvényhozását egybevetette a karoling forrásokkal, s pontosan megállapította, hogy Szent István törvényeinek •első fejezetei valóban karolingkori zsinatokból való szószerinti átvételek; többi szövegösszehasonlítása értékét illetően azonban maga is kellő óvatosságot ajánlott (i. m. 5. és 14. 1.). Ez a teljes egybevetés, úgy látszik, mégis azt a látszatot keltette, hogy első királyaink törvényei a szószerinti átvett zsinati határozatokon kívül is szorosan kapcsolódnak a karolingkori forrásokhoz. Ennek lehetett a következménye, hogy történetíróink hosszú ideig „karoling mintára" épültnek látták a magyarság XI. századi, főként pedig Szent Istvánkori állami és társadalmi berendezését. Mikor azonban kutatóink a külső formák mögött meghúzódó fejlődési tartalmakat tüzetesebben kezdték vizsgálni (J.Deér: Heidnisches und Christliches in der altungarischen Monarchie, Szeged 1934: Mályusz E.: A karizmatikus királyság. Társadalomtudomány 1934; P. v. Váczy: Die erste Epoche des ungarischen Königtums, Pécs 1935), hamarosan kiderült, hogy ezek a feltételezett karoling kapcsolatok, hatások erősen túlzottak. Váczy külön is rámutatott arra, hogy a XI. századi magyar fejlődés sokkal inkább a Meroving-korhoz hasonló, mint a Karolinghoz (i. m. 43. és 46. 1.), természetesen nem a közvetlen kapcsolatok miatt, hanem •egyszerűen azért, mert nemcsak a természet, hanem az élet sem „csinál ugrásokat". Bónis i. forráskritikai tanulmánya pedig gyökerében támadta meg, s úgy látszik, szét is foszlatta történetírásunk karoling romantikáját. Ami karoling van a XI. századi magyar fejlődésben, az alig több annál, mint ami a karoling idők maradványaként tovább élt a XI. század Európájában, s innen, az egykorú fejlődésből kerülhetett a magyar életbe.