Századok – 1943

HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitó beszéd 137

138 HÓ MAN BÁLINT Olyan is akad közöttük, aki — mindent saját egyoldalú szemszögéből nézve — játszi könnyedséggel marasztalja el történetírásunkat, a magyar történettudomány szinte minden művelőjét és intézményét, közöttük Társulatunkat is, a vétkes mulasztás, avult gondolkodás, merev csökönyösség és más efféle fogyatékosságok főbenjáró bűnében. Ezekhez az engem személyemben is érintő vádakhoz egy szavam sincs. Az oktalanul személyeskedő modor s a ténybeli tévedések önmagukban hordják bírálatukat, de az egykori tanítványoknak volt tanáruk részéről — hitem szerint — méltán kijáró megbecsülés és kímélet indulata, mondhatnám : a tanári hála érzése is visszatart a személyeskedő válaszadástól. A Magyar Történelmi Társulat elnökeként mégis kötelességemnek érzem, hogy e tanulmányoknak a magyar történetírás múltját és jövőjét egyaránt érintő elvi megállapításait szemügyre vegyem és a főkérdésekben elfoglalt álláspontomat a Közgyűlés színe előtt kifejtsem. * A szóbanforgó írásműveknek nagy fogyatékossága, hogy a fennen hangoztatott tudományos szempont mögül minduntalan kiütközik a politikai tendencia, amit egyébként egyik-másik író tiszteletkeltő őszinteséggel be is vall. „Tudományunk — mondják az egyik félen — megszűnt semlegességet szenvelgő tudomány lenni: nyiltan és őszintén az új Európa világnézetét s benne az új Magyarország sorsát vállalja." A másik félen nem ily nyilt, de mindenesetre világosan felismerhető tendenciával foglalkoznak az időszerű kérdésekkel. Különösen szembeszökő itt is, ott is a politikai célzat, mikor fajról, népről, nemzetről, élettérről, államról és más hasonló fogalmaki'ól esik szó. Ez a célzat jellemzi a faj és nép, a nép és nemzet, a népiség és nemzetiség fogalmának elhatárolására és új vagy újnak vélt meghatározására irányuló divatos kísérleteket. A minálunk eddig csak homályos körvonalakkal megrajzolt népi történetszemlélet hirdetői, elhanyagolva a lelki tényezők — az érzés, a tudat, az akarat, az erkölcsi szemlélet —