Századok – 1943

Ismertetések - Szabady Béla: Telekesy István egri püspök a győri egyházmegye történetírója. Ism.: Bakács István János 131

SZEMLE 131 állam szervezete az ő kezében van: a Balkán és Oroszország azonban ide sem kerül bele. (Az Aviso címe így hangzik: Aviso. Relation oder Zeitung. Was sich begeben und zugetragen hat, in Deutsch: und Welschland, Spannien, Niederlande Engellandt, Frankreich, Vngern, Osterreich, Schweden, Polen, und in allen Provintzen, in Ost: und West Indien etc. A Relation címében ugyan még Oláhországot, Moldvát meg Törökországot is felsorolja, de híre erről a területről egyetlen egy sincs.) A XVI—XVII. században az európai közösség délkeleti határa egybeesett Magyarország déli határával, legalább is Wolfenbüttelben és Strassburgban így tudták. Azt hisszük, magyar szempontból ez a legnagyobb tanulsága az Aviso és a Relation 1609-i évfolyamának. Bcnda Kálmán. Szabady Béla: Telekesy István egri püspök, a győri egyházmegye történetírója. (A Győri Szemle könyvtára, szeik. Lovas Elemér és Jenei Ferenc, 17. — Kny.: Győri Szemle.) Győr 1941. Baross-ny. 8® 44 1. 1 t. — A szerző Telekesy István előkerült kéziratos művét, az Arca Noe-t ismerteti, mely a győri egyházmegye történetét tárgyalja 1640-től 1690-ig. Bár a korábbi időkre nézve s a győri püspökök és kanonokok névsorát illetően mai ismereteink sokban mások s teljesebbek, a XVII. sz.-ra nézve Telekesy műve igen becses forrás, így az egyházi és világi jótevők névsorának közlése bepillantást enged a XVII. sz. vallási életébe, amikor mindenki igyekezett valamivel hozzájárulni a magyar katholicizmus újjászületéséhez. E kéziratos munka ismertetésén kívül Sz. munkája Telekesy életét is bemutatja. Győri kanonokból lett csanádi, majd (1699—1715) egri püspök, a XVIII. sz. hajnalán, zűrzavaros politikai helyzet közepette az ellenreformáció katholicizmusának őrállója a keleti részeken. Rákóczi pártjára áll, hogy személyes műnké jávai biztosítsa a felkelők kezébe jutott országrész katholikusainak helyzetét. Résztvesz az ónodi gyűlésen is, s ezért felségsértőnek tekintik, Keresztély Ágost hercegprímás megfosztja püspökségétől. Róma azonban csakhamar rehabilitálja buzgó munkásságáért, melynek eredményeképen egyházmegyéjének vallási élete fellendült, s a papság anyagi és szellemi színvonala emelkedett. Amikor a jezsuiták egyházmegyéjéből távozni kényszerültek, Telekesy átvette iskoláikat s a már előzőleg jelentősen kibővített egri szemináriumból kikerült világi papokkal taníttatott. Bár Sz. maga sem tekinti munkáját Telekesy-monográfiának, mindenképen értékes adalékot nyújt egy lelkes magyar főpap munkás és eredményekben gazdag életének megismeréséhez. Bakács István János. Maksay Ferenc: Magyar-román együttélés az erdélyi Készeken. Erdélyi Múzeum 1942, 242—50. 1. —-A magyar közvéleményben és a politikai publicisztikában vissza-visszatér az a nézet, hogy a magyarromán nyelvhatáron élő magyar családnevű, de görögkatolikus vagy görögkeleti vallású és magát románnak valló lakosság, amelyet a vallás útján asszimilált magához a románság, magyar családnevénél fogva magyar eredetűnek vélelmezhető. Mivel a magyarság és a románság nsmzetiségi számarányának a románság javára való eltolódása és ezzel együtt a két görög vallás híveinek szaporodása a XIX. sz. második felétől kezdve öltött nagyobb méreteket, önként adódott az a feltevés, hogy ez az egyházak útján történő asszimiláció éppen ezekben az évtizedekben erősödött meg, amikor a román nemzetiségi mozgalom hatalmas lendületet vett. M., aki már a középkori Szatmár megyéről írott munkájában a népiségtörténet hivatott ós módszeres 9*