Századok – 1943

Tanulmányok - GUOTH KÁLMÁN: Megoldandó kérdések az Intelmekben 1

MEGOLDANDÓ KÉRDÉSEK AZ INTELMEKBEN 5 vált e munka, több mint két évszázadon át az volt a közfelfogás, hogy a mű szerzője maga Szent István. Kovachich Márton György azonban 1790-ben e már hagyományossá össze. Ennek következtében természetesen elhagyta a másoló az admonti kódex első törvénykönyve végéről az „Explicit liber primus" mondatot, hiszen az első könyv most már az Institutio morum lett, s így ezt az első könyv befejezését jelző mondatot ennek a végére kellett tenni. Oda is tette a másoló. Elhagyta ezen kívül az admonti kódex bevezetésének rubrumát: prefacio regalis decreti. Miért? Nyilván azért, mert az új beosztásban az admonti kódex első könyve második lett, így e helyen prefaciónak nem volt értelme többé. Magát a bevezető részt közölte ugyan, de láthatóan minden igyekezete arra irányult, hogy elvegye a szöveg bevezetés-jellegét: e célból az admonti kódex fejezetcímeinek felsorolását a bevezető sorok elé helyezte, s így a tulajdonképpeni bevezetés — legalább látszólag — integráns részévé vált az eredetileg első, most már második könyvnek. Az eredeti bevezetést már csak azért is el kellett tüntetni a törvények éléről a másolónak, mert az új első könyv, az Intelmek előtt is volt ha nem is bevezetés, legalább a tartalomra, a tárgyra való utalás: In nomine, domini nostri lhesu Christi. Incipit decretum sancti regis Stephani. Világos, hogy e kezdő sorok a sancti jelző miatt csak István szentté avatása, tehát 1083 után kerülhettek az Intelmek élére: magától Istvántól semmi esetre sem származhatnak. E kérdést ugyan látszólag megoldja, valójában azonban még bonyolultabbá teszi az Ilosvai kódex másolójának megjegyzése: Regis Hungarie sine tarnen titulo, tempore, tempore et sigillo. Ezzel kétségtelenül azt akarta jelezni a pontos jogtudós, hogy abban a kódexben, melyből másolt, a szöveget így találta: incipit decretum regis Hungarie. A sancti regis Stephani behelyettesítést tehát ő maga végezte el. Ez a behelyettesítés azonban már a Turóczi kódexben is megvan. Ebből viszont az következik, hogy az Ilosvai kódex másolója nem a Turóczi kódexből másolt, hanem egy harmadikból, melyben nem volt még benne a „sancti regis Stephani" „titulus". Mivel pedig az eredeti fogalmazásból — Incipit decretum regis Hungarie — éppen azt nem lehet megállapítani, hogy melyik magyar király decretuma az Intelmek, az a kérdés: ki csatolta, milyen indokok alapján az Intelmeket Szent István törvényeihez? Kétségtelen: az azonosítást szövegszerűen az Ilosvai kódex másolója végezte el a „sancti regis Stephani" „titulus" beillesztésével, — mit sem tudva valószínűen arról, hogy hasonlóképpen járt el már előtte a Turóczi kódex másolója is. Mégis azt kell mondanunk, minden valószínűség szerint nem e két kódex másolói csatolták az Intelmeket István törvényeihez. Annak ellenére t. i., hogy mindketten egymástól függetlenül másoltak, az összes változtatások, köztük olyanok is •—- mint az eredeti bevezetés és a címek feleserélése —, melyek nem voltak feltétlenül szükségesek, mindkettőjüknél közösek. Valószínű tehát: az Intelmeket annak a harmadik kódexnek a másolója csatolhatta István törvényeihez, melyet a Turóczi és az Ilosvai kódex másolója egyaránt használt, s ugyancsak e harmadik kódex másolója tette meg a szükséges összevonást és a változtatásokat. Ki lehetett ez, ismerte-e a Nagyobb Legendát, hogyan került hozzá az Intelmek szövege, sajnos, nem állapítható meg. Pedig ha e kérdésekre választ kaphatnánk, valószínűen igen fontos támaszpontokat nyernénk az Intelmek értékeléséhez, sőt- talán keletkezéséhez is.